23.fejezet

23. fejezet

Hanna szemszöge

Hiába akartam elmenekülni a problémák elől, azok mágnesként követtek akárhova mentem. Azt hittem hogy a mai napra már nem lesz több meglepetés számomra, hát nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ugyanis ahogy beléptem a kastélyba a karomban már szundikáló és lenyugodott Leóval , édesapám fogadott hogy a következő napi programom egy kicsit változott.

- Szia szívem. – apu üdvözlésképpen megpuszilt , és átvette a kis só zsákot – Tudom hogy így is nagyon el fogalt vagy, de történt egy kis gikszer.
- Mi? – nem értem mi történhetett.
- Gabriella ( Hanna apukájának a testvére) nem tud eljönni az ikrek bárányhimlősek lettek.
- Nagyszerű – húzom el a számat, mert valahogy az a érzésem támadt hogy most Gabi munkája is az én nyakamba szakad. – Mit kellene most tennem?
- Nem sokat ígérem, csak át kellene adnod a díjakat a nyerteseknek és...
- És mi? – nem fogok magamból bazári majmot csinálni.
- Néhány pilótával kellene beszélgetned, csak a népszerűségünk növelése érdekében. Ha a tévések felvesznek azt fogják gondolni az emberek hogy közülük valók vagyunk , nem valami felfuvalkodott nép pénzét költő léhűtők.
- Szerintem most se gondolják ezt rólunk- nagyon nem akartam ezt a munkát elvállalni- Nem lehetne hogy ezt most más valaki vállalja el, én nem vagyok jó a médiás dolgokban.
- Sajnos nem, de tudom hogy ügyes leszel és megoldod. – ez volt a záró mondata apunak mielőtt otthagyott a rémhírrel.

Ügyes leszek, hát kösz, ez a nagy tanács. Meg vagyok én áldva ezzel a családdal. Mindig úgy alakítják a dolgokat, hogy nekem kicsit se legyen jó. Most még is a fenét kellene csinálnom, talán álcáznom kellene magamat vagy mi, hogy Krisz ne ismerjen fel? Mert az kicsit hülyén venné ki magát, ha mindenkihez oda mennék csak hozzá nem. Mondjuk ahogy Kriszt ismerem képes lenne az egész pályán keresztül üldözni csakhogy egy szót váltsunk egymással, akkor már inkább megelőzöm a média botrányt és beszélek vele is, de csak mint Cordina hercegnője. Kifejezetten csak hivatalosan olyan tessék-lássék módon mintha nem is ismerném őt. Ez a módszer úgy is jobban szíven fogja őt ütni mintha egyáltalán szóba se állnék vele.

Másnap a legnagyobb problémámat nem is Krisz alkotta hanem az átlagosság. Mennyire legyek átlagos ahhoz hogy ne nézek ki prolinak , vagy egyáltalán hogyan kellene viselkednem? Erre a hercegnő képzőben ahogy én viccesen hívtam nem készítettek fel. Nem akartam második Diana hercegnő lenni, de undok uralkodónak sem akartam tűnni. Valahogy a kettő közti arany közép utat akartam megtalálni.

Ezért is döntöttem el hogy az ezer darabos ruhásszekrényemből egy egyszerű de a célnak megfelelő de trendi egyberuhát válasszak. A ruha tört fehér színű volt enyhe redőkkel feldobva az egyszerűséget és egy övvel derék részen szűkítve. Tipikus az a ruha volt, amiben az ember bárhol kellemesen érzi magát. Kiegészítőkön már nem töprengetem sokat, gyorsan felkaptam az első színben passzoló darabokat. Így esett meg, hogy füleimre egy gyöngyös gyémántokkal szegélyezet klipszeket csíptettem, míg lábamra Calvin Klein fehér magassarkú szandált húztam fel, míg bal csuklómról nem hiányozhatott a Vivienne Westwood által tervezett egyedi fehér arany sportóra. Táskát nem vittem magammal, ez ugyan eltérő az etikettől de úgy éreztem nem fogok magammal fölösleges cuccokat cipelni, ugyanígy nem raktam fel kalapot, se harisnyát. Minek legyek fölösleges karácsonyfa? Ha majd húsz fok lesz a negyven helyett, akkor felveszem az összes kiegészítőt. A divat majmok meg nem érdekelnek, nyugodtan megszólhatnak , úgyse tudnak jobbat csak kritizálni.

- Kop.kop.- ó ez a kísérőm lesz, vagyis a személyi testöröm. Meccel már nagyon régi ismerősök vagyunk kis korom óta ő vigyáz rám akárhova megyek hivatalos ügyeket intézni. Ő maga diszkréciójával mindig is a cinkos társam volt. Ha valaha egy kis szabadságra vágytam mindig biztosított nekem kis személyes teret. Sose kellett neki semmiért könyörögnöm talán ezért is mondhatom azt, hogy egy ütő páros vagyunk.
- Gyere be. – szólok ki neki.
- Hu kislány nagyon csini vagy. – füttyent egyet, ami azért jól esett , mert ha neki így bejövök akkor az átlag embernek is befogok, köztük talán Krisznek is tetszeni fog a külsőm.
- Te se panaszkodhatsz. – ő se nagyon öltözött ki, gondolom apu neki is megmondta, hogy vegyülni megyünk a köznéppel, ezért ő egy farmer sötét póló együttes mellett döntött, ami alatt jól álcázott golyóálló mellény lapult, valamint hátul hogy senki lássa az övébe csúsztatva egy hangtompítós fegyver. Mint mindig minden eshetőségre felkészült , sose lehet tudni mikor akarnak minket megtámadni, és egy ilyen nagyszabású rendezvényen adja magát a helyzet. Nagyon védtelenek vagyunk a külső támadásokkal szemben, szinte élő céltáblákká válunk, és ha nem akarunk úgy járni, mint Kennedy amerikai elnök akkor jobban tesszük, ha elővigyázatosak leszünk.
- Indulhatunk hölgyem? – kérdezi meg viccesen maga elé invitálva az ajtó előtt.
- Persze, menjünk.

Krisz szemszöge

Mindenhol az vízhangzott, hogy az egyik Cordinai hercegnő beszélget a pilótákkal egy hegyomlás nagyságú testőrrel. Én még nem találkoztam a hercegnővel de a leírás alapján találkozni akarok vele, mert ha igazak a leírások akkor csak Hannáról lehet szó.
- Te találkoztál már vele? – kérdezte egyhangúan unalmat tettetve Ben, holott tudtam majd meg eszi a fene hogy személyesen találkozhasson egy élő legendával.
- Nem, ha jól tudom először a kisebb újabb csapatokat látogatja meg, még az is lehet hogy hozzánk nem jön el. – komolyan olyan az egész, mint amikor kicsi voltam az iskolában és azt vártam mikor lép be az ajtón az ajándékokat osztogató mikulásnak öltözött balek.
- Ne már, azt tiszta szívás lenne. – Ben férfihoz nem méltón kezd el nyafogni.
- Lehet előre megírt programja van, amibe mi nem férünk bele. – kit álltatok ugyan már? Ha ő tényleg Hanna, akkor is eljönne, ha nem lenne ideje.
- Na persze a luzerekre van ideje, de a profikra amik valamit oda is tesznek arra meg nem?! Ha ennyire nem ért a Forma-1-hez, akkor jobb ha nem is látom csak felbosszantana hogy egy tudatlan csitrinek próbálnék magyarázkodni.

Hanna szemszöge

Ki hitte volna, hogy ilyen mókás lehet ennyi műszaki végzettségű férfi, aki overálban mászkál? Mert én nem, nagyon jól elbeszélgettem velük, annak ellenére hogy őszintén bevallottam nem sokat konyítok az adott sport ághoz amit megszerveztem. Sok pilótával beszélgettem esélyeket latolgatva, vagy csak egyszerűen a családokról, ki mennyire volt nyitott az adott témában.

- És most merre? – kérdezte meg Mec.
- A Red Bull boxához megyünk. – mondtam letörve, mert most már tényleg nem hallogathatom a találkozást.
- Nem tűnsz valami a lelkesnek eddig minden csapathoz úgy mentél oda, hogy őrülsz annak hogy új emberekkel találkozhatsz. Ez a csapat mivel más, mint a többi?
- Semmivel. – rántottam vállat. – Gyere menjünk. Egykedvűen indultunk tovább a box ajtajához ahol a piár menedzser várt fülig érő szájjal.
- Felség jó napot – pukedlizett egyet – már nagyon vártunk önt. – azt elhiszem ma már huszadjára hallgatom ezt végig.
- Csak Hanna, nem szeretem a rangokat, és számomra megtiszteltetés hogy vendégül láthatjuk önöket kis hazánkban. Remélem mindennel meg vannak elégedve. – a nő kistányér szemeket mereszt rám, mintha annyira fura lenne hogy nem rabszolgaként tekintek rá, hanem érző emberi lényre.
- Ig...igen, minden első rangú. Nagyon ügyes lehetet aki ezt a sok mindent ilyen rövid idő alatt megszervezte.
- Köszönöm a dicséretet. – nevettek fel, mert szegény megint úgy néz rám, mint aki olyat mondott amit nem kellett volna- Tényleg a pilótákat merre találom, mert a maga társasága is mulatató , de a fő lényeg a velük való találkozás.
- Persze ott vannak. – mutatott elénk. Tényleg ott álltak nekünk háttal.
- Innen már kézbe veszem a dolgokat. Egyedül mennék oda hozzájuk , személyesebb a légkör ha magunkban vagyunk , remélem megérti.
- Természetesen fel..- felhúzott szemöldökkel nézzek rá figyelmeztetés képen. – Hanna.
- Na azért egyből jobban hangzik. –mosolygok rá biztatólag, hogy ne vegye hibának vagy túl nagy jelentőségűnek a beszélgetésünket. – Akkor mi Mecekkel megyünk is. – a nő pukedlizett még egyet búcsúzáskép és tovább állt gondolom a verseny előtt még rengeteg dolga van.

Ahogy a fiuk felé közeledtünk egyre jobban lehetet hallani hogy miről vagy jobban mondva kiről beszélgetnek.

- Lehet előre megírt programja van, amibe mi nem férünk bele. – a rég nem halott hang olyan mélyen zubog végig a testemen betöltve minden egyes érzékszervemet, hogy hiába is tagadnám az érzéseimet a szívem mélyén összegyülemlett melegség minden más tényt megcáfol.
- Na persze a luzerekre van ideje, de a profikra amik valamit oda is tesznek arra meg nem?! Ha ennyire nem ért a Forma-1-hez akkor jobb, ha nem is látom csak felbosszantana hogy egy tudatlan csitrinek próbálnék magyarázkodni. – mellettem Mec a tudatlan csitrire megfeszül, és legszívesebben neki menne a pilótának de én kezemmel és szemeimmel üzentem neki hogy nem vagyok én annyira pehelysúlyú küzdő mint amennyire kinézek.
- Tegnap még valamivel szimpatikusabb tűnt, amikor megpróbált felcsípni. – olyan hangot sikerült megütnöm, aminek köszönhetően mindketten behúzzák a nyakukat - Teszem hozzá teljesen esélytelenül, mert a buta csitri fejemmel egyből rájöttem mi a szándéka. – Mec mellettem több-kevesebb sikerrel próbálta visszatartani a nevetését, de amikor a két pilóta a döbbenettől leszakadó állal fordult felénk már nem bírta tovább és hasát fogva kezdett el nevetni, majd egy pacsit adva nekem nyerte vissza a marcona kemény fiú imidzsét.