9.fejezet

Átvezető rész , úgyhogy sok eseményt ne várjatok tőle.

9. fejezet

Hanna szemszöge

Ez már mindenek a teteje. A pofátlanságnak is van egy határa és ő most ebben a pillanatban elérte azt. Fapofával képes elküldeni, pakolni csak azért, hogy neki legyen ideje tönkre tenni a kocsimat. Egyszerűen meg áll az ész, komolyan nem értem őt. Mit akar tőlem? Mi a fenének kellek pont én neki? Mitől lesz neki attól jobb hogy én itt maradok? Keresem a válaszokat, tényleg de nem találom őket.

Nem értem őt. Nem tudom mit akar ezzel az egésszel elérni. Nem értem a görcsös ragaszkodását hozzám. Mégis van benne valami, ami megfogott, talán a kitartása. Ha valami értékelni lehet benne, akkor azaz, hogy soha nem adja fel. Célra tart és ez bevallom tetszik nekem, szeretem a határozott egyéniségeket, és ő az, bármennyire is rossz ezt elismerni. Bár nem használt tisztességes eszközöket de csak sikerült elérnie hogy itt maradjak.

- Vagy mi lesz? Csak nem hívja a rendőröket? – olyan mindentudó képpel nézet rám, hogy tudtam már rég mindenre rájött.

- Elérte amit akart, itt maradok. Viszont amint lejárt az a bizonyos félév, én azonnal elmegyek, egy perccel se fogok tovább itt dolgozni, ezt jól jegyezze meg. – rosszul esett neki amit mondtam, de erre számíthatott tőlem. Világosan a tudtára adtam hogy nem akarok itt maradni, ennek ellenére ő mégis itt tartott, úgyhogy ez a legkevesebb hogy tisztázzuk a játékszabályokat. – Továbbá nem akarok a kelletténél többször találkozni magával, érintkezni még annyira se akarok, úgyhogy ha lehet, tartsa kordában a hormontúltengéses testrészeit, már így is túl intim viszonyba kerültem némelyikkel.

- Esetleg a házat nem akarja kerületekre felosztani? – kérdezi szarkasztikusan.

- Most hogy mondja ez nem is rossz ötlet. Látja tud maga ha akar. – csak tudnám miért vág ilyen sértődött kiskutya szemeket. Mintha lenne bármi oka megsértődni?

- Nem békülhetnénk ki? Tudom nem indult valami jól a kapcsolatunk, de én örülnék neki ha ezen változtatni tudnánk. Elvégre mégis csak félévig fogunk együtt élni. – kezd elegem lenni abból, hogy mindig neki van igaza.

- Jó legyen. – egyeztem bele, nekem már úgyis mindegy. Ebben a házban nekem úgy látszik nincsen döntő szavam.

- Krisztián Vettel vagyok – nyújtotta felém a kezét.

- Johanna de Cordina - válaszoltam és jó erősen megszorítottam a kezét. Mindketten furán méregettük a másikat. Mintha mindketten vártunk volna valamire a nevünk alapján, valami apró vagy éppen hatalmas nagy üdv kitörésre.

- Öhm … nem tudom Bella mit mondott de lenne néhány kívánságom. – Bella említésére furán rándul görcsbe a gyomrom, de türtőztettem magamban a feltörni kívánkozó öldöklési szándékot.

- Mik lennének azok? – érdeklődtem mű mosollyal.

- Csak apróságok tényleg. – remélem az apróság mindkettőnk szótárjában ugyanazt a szót jelenti – Jó lenne ha minden nap főznél nekem, de nem zsíros hizlaló kajákat.

- Vegetáriánus vagy? – nem találkoztam még vega pasival.

- Nem, de a munkámból kifolyólag ügyelnem kell az alakomra. – ezt most úgy mondta mintha valami szuper modell lenne.

- Bocs, nem akarlak kritizálni, de nem nézel ki modellnek. – erre röhögésben tőr ki. De most tényleg, az óriás posztereken nem egy olyan pasi virít mint ő. Általában egy nagydarab, kigyúrt, kocka hasú félisten vigyorog vissza rám, de ő igazából egyik kategóriába sem illik bele. Jól néz ki a maga módján, a kék szemivel és a piszkos szőke hajával, vékony nyurga testével de valahogy mégse tudnám elképzelni modellnek, ahhoz valahogy nagyobb képzelő erőre lenne szűkségem.

- Köszi ez most jót tett az egomnak. – örülök hogy nem szívja mellre a beszólogatásaimat – És nem, tényleg nem vagyok modell, viccesen néznék ki, egyébként sportoló vagyok és ezért kell nagyon figyelnem a testsúlyomra. Ja és ezért még most szólok, elég gyakran elfogok tünedezni főleg hétvégente , szóval ha nem találsz itthon egyik napról a másikra akkor versenyezni vagyok. – egy igazi sportemberrel lakok együtt, most mondhatnám azt is, hogy ezt se néztem ki belőle, de nem mondom. Ez valahogy hihetőbb, mint a modell karrierje. Mondjuk kíváncsi lennénk rá milyen sportágban tevékenykedik, mert hogy őszinte legyek fogalmam sincs, kérdezősködni meg nem merek, lehet tolakodásnak venné.

- Oké a kaja részével nem lesznek gondok, van esetleg egyéb kérése?

- Igen, jó lenne ha tegeződnénk, ezenkívül szeretném ha szépen rendbe tartanád a házat, ja és igen bármilyen papírt találsz szétszórva a házban azt azonnal hozd a dolgozó szobámba, néha szét szoktam hagyni a cuccaimat. – csak néha? néztem rám kérdő szemekkel, a ház eddigi feltérképezése alapján mindig mindent szanaszét szokott hagyni. – Ja és nem tudom mennyire beszéltettek erről Bellával, de nem ártana valamit a kerttel is kezdeni. – na végre valami érdekes.

- Profi vagyok kertészkedés területén, ha akarod az egész kertedet átalakítom, csak azt mond meg hogy mennyit vagy hajlandó rááldozni, és hogy nagyjából mit szeretnél bele ültetni. – kicsit meghökkentettem a lelkesedésemmel, de ha valamit szeretek csinálni azt teljes erőbedobással teszem.

- Én nem értek hozzá, nekem csak az a lényeg hogy jól nézzen ki. – tipikus pasi választ adott.

- Jó akkor közelítsük meg máshogy a kérdést. Az egész telket átakarod alakítani vagy csak egy bizonyos részét?

- Az egészet.

- Jó akkor megtehetjük azt hogy a ház körüli részeket jobban beültetjük virágokkal, a többi részt pedig kitöltjük évelőkkel amiket elég csak egyszer elültetni. Az árjegyzékről meg csinálok egy listát és ha neked is megfelel akkor majd megrendelem vagy megveszem a virágokat. – szervezés területén felülmúlhatatlan vagyok.

- Te kertészként dolgoztál eddig? – ezt most miért kérdezi – Csak mert úgy vettem ki a szavaidból.

- Nem, a családomnak van egy nagyobb kertje – ami röpke tíz hektárt tesz ki, de ez most nem lényeges – és ott segítettem be eddig. Sok minden ragadt rám ott, és több kertésztől is eltudtam sajátítani ezt - azt. Gyorsan tanulok. – tettem hozzá zavartan, mert olyan érdekesen vizsgálgatott, tisztára úgy érzetem magam mint valami kisbogár a mikroszkóp nagyítója alatt.

- Aha. – mosolygott rám lehengerlően, szerintem tudta hogy zavarba hozott – Napi rutinom nincs, de ha akarsz kialakíthatunk valamit az étkezések miatt.

- Az jó lenne. Én korán kellő vagyok úgyhogy a reggelit korán megtudom csinálni ha úgy akarod, az ebéd lehetne délben a vacsora meg este nyolc órakor. Persze változtathatsz rajta.

- Nem, nem. Jó lesz ez a beosztás. – végre kezdünk összecsiszolódni.

- Akkor ha nincs más kérésed én felmennék kipakolni, és hozzálátnék a mai munkámhoz.

- Menj csak nyugodtan, ha vásárolni akarsz valamit, akkor adok pénzt, csak szólj előtte. – most tisztára úgy érzem magam, mintha házasok lennénk, ami kicsit furán érint, mert eddig még soha senkivel nem éltem még így egy házban. A kastély nagysága össze sem téveszthető ezzel a házzal. Ott ha elakartam bújni valaki elől vagy csak egyszerűen magányra vágytam könnyen megtehettem. Na de itt hova bújak el, ha elegem van Kriszből?