41.fejezet

41.fejezet

Ailen szemszöge

Vajon mit akarhat tőlem? Egyfolytában ez az egy mondat keringet a fejemben, mert hogy akar valamit abban biztos voltam, egy ilyen híres playboy nem szokott csak úgy riportereket randira hívni. Minden esetre engem se ejtettek a fejem lágyára, néztem végig magamon a lift egész alakos tükrében. A fekete nyakban megkötős egybe ruhámat vettem fel, ami szépen kiemeli azokat az idomokat, amiket a férfiak szívesen látnak egy nőn. A kiegészítőkkel sem fukarkodtam. Egy méregdrága kígyós arany karperecet vettem fel, amit még aputól kaptam karácsonyra, valamint ennek a kicsinyített mását húztam az ujjamra. A lábamra pedig egy egyszerű aranyszínű Louboutin magas sarkút húztam, amire ha jól emlékszek egy egész hónapi keresetem rá ment, de úgy voltam vele hogy egy ilyen műkincsnek beérő darab megér ennyit. A sminkre nem fordítottam olyan nagy figyelmet, éppen hogy csak felkentem egy kis szájfényt, és szempillaspirált. A frizurámat pedig laza loknikban hagytam (a beszárítás után), mert szerintem ehhez a ruhához jobban ment a szabadon engedett hosszú haj, mint a szoros konty, elvégre randira megyek és nem üzleti megbeszélésére.

A mosoly még a hotel előtt állva sem lehetet letörölni az arcomról, főleg akkor nem amikor megláttam Fer autóját amit értem küldtet. Huha nem aprózta el, ahogy megláttam a tűzpíros 458 Italiát(Ferrari legújabb modellje) egyből tudtam nekem ez a pasi kell.

Elvégre ha véletlen így az utamba sodorta akkor többet nem engedem ki a karmaim közül, mindent elfogok követni, hogy a drága Fernando még csak ne is gondoljon más nőre.

Fernando szemszöge

Majd szélütést kaptam a névjegy kártyán szereplő névtől, úgy kellett megtámaszkodnom valamiben. Pedig annyira nyilvánvaló volt minden, szinte ott volt előttem a kirakós összes darabja, csak magamtól össze kellett volna raknom. Én hülye hogy nem jöttem rá hamarabb, hát persze. Legszívesebben a fejbe verném magam annyira hülye vagyok. Ezért emlegette előttem annyiszor Bella a Räikkönnen nevet, és ezért csapot akkora hisztit amikor leszóltam Kimi teljesítményét. Komolyan mondom tiszta idióta vagyok.

- Na hogy ment? – Ben úgy néz rám, mint egy rakás szerencsétlenségre.

- Nem… rosszul. – alig térek magamhoz a döbbenettől, mintha csak valaki kirántotta volna alólam a talajt, hogy utána kettőt fordítson a világon, és fejjel lefelé visszaállítson.

- Hát haver, szarul nézel ki remélem tudsz róla? – kezébe nyomtam névjegykártyát, amely úgy égetet mint a pokol legégetőbb köve.

- Mit csináljak ezzel? – mintha nem lenne magától értetődő.

- Olvasd el a nevet, és garantálom te is meg fogsz lepődni. – gyorsan megnézte a nevet, és az ő arcán is ugyanazok az érzelmek vonultak át, mint az enyémen: a hitetlenség, megdöbbenés, és képtelenség.

- Ez …ez meg hogy? – ha így megdöbben, akkor én mit mondjak?! Az én barátnőmről derül ki hirtelen, hogy egy volt Forma-1-es világbajnok lánya, akit én a lehető leghamarabb leszóltam a barátnőm előtt, nagyon jó, tényleg születet balek vagyok. – Räikkönen az a Räikkönen? – most én nézek úgy rá mint egy hülye gyerekre.

- Mérget vehetsz rá, hogy az a Raikkönen. Nem hiszem hogy olyan sokan rohangálnak ilyen névvel.

- Hát haver nem irigyellek. – vereget vállon, majd újra kezembe nyomta azt az átkozott névjegykártyát.

********


Mi a fenéért érzem magam ennyire feszéjezve? Elvégre nem a halálos osztag elé készülök, hanem csak egy vacsorát akarok elölteni Bella testvérével, jobban mondva az ikertestvérrel. Aki ugyebár nagyon hasonlít Bellára, de akkor sem ő, és ezt jó ha fejben tartom. Nem dőlhetek be semmilyen pitiáner trükkének, elvégre ő is Bella családjához tartozik , és ha minden igaz, akkor ő is ott volt amikor eltűnt, már csak ezért se kivételezhetek vele.

Éppen egy újabbat kortyolnék a nyugtatónak rendelt whiskey-ből, amikor megérkezik maga a két lábon járó kísértés. Nagyot kell nyeljek, hogy vissza ne prüszköljem a megkezdet whiskeymet. Bella, vagyis Ailen nagyon kitett magért. De mit érdekel engem hogy néz ki ? Szép. Na és, más nő is szép, még se esek előttük hasra. Legalábbis erősen ebbe a hittbe ringattam magam.

Ailen úgy lépked felém, mintha az asztalok között egy láthatatlan kifutó lenne, amin ő az első számú szupermodell. Nem csinálja rosszul, billegtettem meg a whiskeys pohárban lévő jégkockát, de messze van attól az érzéstől amit Bella vált ki ha ránézek. Lehet hogy ez hülyén hangzik hiszen ikertestvérek és ugyanúgy néznek ki, de akkor is, a két testvérnek teljesen más a kisugárzása. Bella mellet sohase szorongtam, vele valahogy szabadnak éreztem magam, míg ha Ailennel vagyok ez teljesen más, valamiért fenyegetve érzem magam, mintha bekapcsolna a hetedik érzékem ami egyfolytában azt suttogja hogy vigyázz vele mert veszélyes.

- Csak nem későn jöttem? – azonnal felállok, és úriember módjára kihúzom neki a széket.

- Nem egyáltalán nem. – suttogom bele a fülébe, elvégre ha játszunk, játszunk rendesen. Tudom miért rittyentette így ki magát, nem most kezdtem el én se csajozni. Ismerem az összes kis női praktikát. Minden nő azt hiszi ha fel vesz egy kis semmi ruhát, ami se fölül se alul nem a takar semmit, akkor a pasik összes agysejtje a nadrágjukba vándorol. – Pont jókor jött. – igazítottam alá a széket.

- Ennek nagyon örülök nem szeretek sehonnan se elkésni. – olyan metszően néz rám, hogy a levegő is meg fagy körülöttünk.

- Ahogy én se, de nagyon udvariatlan vagyok még meg se jegyeztem milyen jól nézel ki. – legyezgettem még egy kicsit a hiúságát aztán rátérek a tárgyra.

- Köszönöm ez jól esik. – úgy látszik taktikát váltott, mert most a félénk szende szűz pislantását veti be.

- Szívesen máskor is – jegyzem meg félvállról - de szerintem jobban tesszük ha rendelünk valamit.

- Oké benne vagyok. - gyorsan intek az egyik pincérnek az étlapokért, aki azonnal pattan és hozza is nekünk az életmentő étlapokat.

- Érdekes azt hittem, hogy egy spanyol éterembe megyünk. – jegyezi meg Ailen az étlapot olvasva, mivel egy Francia éterembe hoztam el, direkt számítva a kérdésére, és úgy látszik eddig teljesen a terveimnek megfelelően viselkedik.

- Majd legközelebb egy spanyol éterembe viszlek el, még az is lehet hogy pont Spanyolországban. – az apró kis szikrák életre keltek a szemében ahogy megemlítettem a Spanyolországi utazást – de mondjuk ennyi erővel akár mehetnénk egy finn éterembe is. Mert ha jól tudom te meg finn származású vagy. – szépen kell arra kanyarítanom a beszélgetés fonalát amerre én akarom, mert a végén még tolakodásnak veszi a faggatásomat, és nem mond egy árva szót se a testvéréről.

- Igen finn vagyok. – itt kicsit elhúzza, a száját mintha kellemetlen lenne neki a származása – de csak félig. – ez az közelítünk.

- Hogyhogy?

- Édesanyám magyar – tudtam én, hogy nem véletlenül ment pont Magyarországra Bella – így egy kicsit kevert nemzetiségek lettünk a testvéremmel. – az utolsó szót olyan dühösen ejti ki, hogy számomra teljesen nyilvánvaló, hogy ők ketten nem éppen puszi pajtások.

- Van testvéred? – azonnal lecsapok a témára - Szerencsés vagy én egykének születtem. – de a biztonság kedvéért én is megosztok vele egy kis infót magamról.

- Én inkább azt mondanám, hogy te születtél szerencsésnek. – közben megérkezettek az előételek, amit rendeltünk, és a méregdrága bor – Mi egyébként is – itt kicsit megakad mintha elgondolkozna valamin – ikrek vagyunk. – na aszem most érkeztem el ahhoz a ponthoz ahol a whiskey mellé betársítok egy igazi kis francia kuriózumot.

- Kérsz egy kis Le Montrachet-et? ( francia fehér vörösbor, nagyon magas az alkohol szintje, nagyon drága, és Alexandre Dumas tette híressé) – azonnal rábólint, mire én egy tisztes adagot öntök ki neki, ha mázlim van akkor nem annyira bírja a tömény alkoholt.

- Karakteres íze van. – jegyzi meg szárazon, mintha az ő lenyűgözéséhez több kellene.

- Igen valóban. – köröztem a borospohárban lévő burgundival – Bizonyára nagyban segítette a családot a több évszázadnyi tapasztalat. – a családot direkt erősen megnyomtam – Nehéz lehetet a sok vetélytárssal és a természettel is egyszerre harcolni. – Ailen kicsit fészkelődik a székén és ebből egyből tudtam, hogy az elevenébe találtam. – A minőségről nem is beszélve, sokan ölni tudnának egy ilyen afrodiziákumért. – addig ütöm a vasat amíg meleg. – De térjünk vissza az eredeti témára, ott tartottunk, hogy van egy ikertestvéred.

- Igen, Bella a család első számú kis üdvöskéje. – a maró gúny csak úgy csöpög minden egyes szavából.

- Ha jól látom nem igazán vagy oda érte. – erre gyorsan elrejti az összes árulkodó jelet, ami a gyűlöletére utalna.

- Nem, de ez már nem is lényeges. – mi az hogy nem lényeges (?) ez most nem értem. – Tudod halottakról jót vagy semmit.