47.fejezet

47.fejezet

Fernando szemszöge

A szívem a torkomba dobogott, és még az se tudott megnyugtatni, hogy ez az esküvő nem egy életre szól. Ez csak látszat esküvő, mondogattam magamnak, hogy lecsitítsam magamban a kitörni kívánkozó szítok szókat. Nem kezdhetek el a rokonok előtt üvöltözni pedig most nagyon ahhoz lenne kedvem. Ailen giccses esküvői ruhája és maga az egész helyzet, annyira komikus, hogy amikor kimondom az igent, majdnem elnevetem magam. Komolyan úgy érzem magam, mint egy rossz vígjátékban, amiben sajnos rajtam röhögnek a legtöbbet a nézők.

Oda se figyelek az atya monoton szövegére, úgy vagyok vele, hogy minek? Megmenteni úgy se tud senki, ráadásul csak magamat okolhatom, önként mentem az oroszlán barlangjába senki nem kényszerített semmire.

- Aki ellenzi –e házasságot szóljon vagy hallgasson mindörökre? – szemem sarkából látom, hogy Krisz szólásra nyitja a száját, de egy apró fejbólintással jelzem neki, hogy ne tegye.

- Én erősen tiltakozom – olyan messziről jön a hang, hogy először csak azt hiszem hogy képzeltem.

- Na de lányom ez Isten háza? – úgy látszik mégse képzelődtem.

- Tudom, pont ezért vagyunk itt. – a hang egyre ismerősebb lett, de az igazi döbbenet akkor ért amikor megláttam őt. Soha életemben nem lepődtem még ennyire. Egy mázsás súly szakadt le a szívemről, nem kell tovább játszanom ezt az idétlen szerepet.

- Ennek a nőnek semmi keresni valója nincs itt. Hosszú évekre rács mögé fog kerülni, erről én magam kezeskedem. – egy elég izmos katonás külsejű fickó állt Bella mellett, és nem tagadom kicsit féltékeny lettem milyen jogon fogdossa ő az én barátnőmet.

- Bella? – most jutottam el addig a pontig, hogy egyáltalán megmertem szólalni. Fogalmam sincs, hogy fogom ezt az egészet kimagyarázni Bella előtt, de mindent elfogok követni hogy legalább végig hallgasson.

- Igen én vagyok az. – a padsorok között úgy sétál ide hozzánk mintha ő lenne a mennyasszony és nem Ailen, legalábbis ahogy a rokonok döbbent arcát nézem nekem úgy tűnik , mintha Bellában több tartást látnának, mint a húgában.

- Kislányom mit keresel itt? – Kimi feje a kétszeresére nőtt, olyan mérges lett idősebbik lányára amiért botrányt mert rendezni.

- Nagyon is jó helyen vagyok most, pont ott ahol lennem kell. – Bellából csak úgy árad a düh - Azt hiszem elérkezett az a pillanat amikor mindent kiteregettek Ailenről a drága testvéremről. – gyanúsan nézek a mellettem lévő nőre aki, láthatólag a vészjárat feltérképezésével van elfoglalva.

- Őrök azonnal vigyék ki ezt a nőt. – Ailen teljesen megkergülve kezd el csapkodni és üvöltözni, mintha Bella látványa felszakított volna benne egy eddig láthatatlan gátat. - Összevissza hazudozik. – van egy olyan érzésem, hogy a jelen lévők között Ailen a legnagyobb szélhámos.

- Nincs semmi értelme a színjátékodnak és ezt te is tudod. – végre kiderül az igazság ami miatt, már egy éve nyomozok. – A rendőrség nem sokára itt lesz és elvisznek téged. – ez egyre izgalmasabb. Ha Bella képes volt feljelenteni a testvérét, és még botrányt is rendezni az esküvőjén ott tényleg nagydolog lehet a háttérben.

- Mi rendőrség? – Ailen nem sokáig tetteti a bambát, azonnal a vészkijárat felé veti magát, csak hogy a katonás fickó azonnal át lát rajta, és utána veti magát. A fickó nem finomkodott, teljes erőből szorította Ailen mindkét karját.

- Csak nem gondoltad komolyan, hogy hagyunk futni hagyni? – Bella érces dühös hangja azonnali csöndre inti a rokonokat. - Bár ha jobban belegondolok, lehet ugyanazt kellene tennem mint amit te tettél velem. Meglátjuk, meddig bírnád az iramot. – még gondolkozni se marad időm, Bella akkorát kever le húgának, hogy egyesek köztük még én is eltátottam a számat. - Ezt azért kaptad mert mezítláb üldöztél végig a jeges erdőn, miközben fegyvert szegeztél rám. – hogy mi? Üldözés a jeges erdőn keresztül, mezítláb? Mi a fenét csináltak ezek Finnországban? Ezek után egy újabb pofonnal lett gazdagabb Ailen. - Ezt azért kaptad, mert fejen és lábon lőttél. – mindig is tudtam hogy Ailen sáros Bella eltűnésében , de azért ekkora brutalitásra még én se gondoltam - Hogy a fenébe volt képed ott hagyni egy kihalt erdőben, védtelenül több sebből vérezve? Azt hitted hogy meghalok mi? Hát nem jött össze a kisterved. Megtaláltak. – Bella úgy ordított hogy az egész katedrális beleremeget – Tudod mit éltem át amikor magamhoz térem és nem emlékeztem semmire se , még csak a saját nevemet se tudtam? Nem, hát hogy is tudhatnád!? A testem meg darabokban hevert, a lábamat ripityára törte az a golyó, amit te a kificamított lábamba lőttél. Nyomorékká tettél, még a mai napig is sántítok. – most már legalább értem miért nem jött soha haza. Nem tudott.

- Ailen Räikkönent keressük. – a rendőrök hírtelen megjelenésén már meg se lepődtem- Elfogatóparancsunk van ellene emberölés kísérlete miatt. – ha tehetném én magam zárnám rács mögé.

- Ezt nem tehetik meg velem. – meg áll az ész ezen a nőn, hogy képes még most is vitatkozni?

- Te megkérdezted tőlem mielőtt lelőttél, hogy mit akarok? – Bella annyira szarkasztikusan kérdezi, hogy mindenki tudja nem gondolja komolyan a kérdést - Nem, határozottan úgy emlékszem, hogy nem. Inkább jót nevettél rajtam és szépen bokán lőttél, majd hogy biztos legyél a dolgodban még jól meg is rugdostál. Úgyhogy örülj, hogy csak letartoztatlak. – ez már szerintem sok volt mindenkinek, azért ilyen vallomásra szerintem senki nem számított. Sem az én szüleim, sem Bella szülei nem jutnak szóhoz a megdöbbenéstől. De most érkezik a hab a tortára, Bella akkorát húzott be Ailenek, amit még egy profi boxoló is simán megirigyelhetne. Szerintem Ailen orra többszörös tőrést szenvedett el, de jelenleg egyáltalán nem tud érdekelni. Ha nem lennénk úriember most én is bepancsolnék neki. - Ja és ezt azért kaptad mert elakartad venni tőlem Fert. – ez az én Bellám, össze nem hasonlítható egyetlen nővel sem. Rá megérte várni, és ennyit szenvedni Ailennel.

- Ez volt ám az ütés. – a katonás fickó klónozott mása érkezik meg kisvártatva, és jó alaposan megölelgeti Bellát. - Látszik hogy nem hiába tanítottunk. – apukás büszkeséggel csap bele Bella tenyerébe.

- De nem ám. – karol bele hátulról mindkét pasiba, mintha csak távozásra akarná őket bírni. Tudtam hogyha most nem szólok utána , akkor soha többé nem lesz esélyem.

- Bella beszélhetnénk? – próbáltam bevetni a legkönyörgőbb kiskutya szemeimet, hátha ez után a botrányos esküvő után megesik rajtam a szíve.

Bella szemszöge

Most mit tehet az ember? Mit tehet egy nő, aki ilyen helyzetbe került? Jópofát kellene talán vágnom, vagy mosolyogva legyintenem kellene az egészre. Fogalmam sincs mit kellene tennem. Elvégre még soha nem kerültem ilyen helyzetbe, amibe most vagyok.

- Menj már. – lökdöstek hátulról a fiuk.

- Ezért még számolunk. –néztem rájuk fenyegetően, remélem megijedtek, mert ma nem vagyok vicces kedvemben, bárkit kiütők aki fel mer bosszantani. –Rendben beszéljünk, úgyse nagyon tehetek mást. – csak a mihez tartást végett, hogy tudja nem jó kedvemben állok le vele beszélgetni. Nagyon mérges vagyok rá, én azon voltam minden erővel, hogy visszaszerezem az emlékeimet, ő meg erre mit tesz? Összeszűri a levet a testvéremmel, ráadásul még arra is képes lett volna, hogy elvegye. Ennél jobban szerintem nem is ábrándulhat ki az ember lánya egy pasiból, legyen az bármennyire is szerelmes.

- Mi ki megyünk, addig beszélgetessek nyugodtan. – a többi rokon is tapintatosan lelépett, biztos nem akarják azt is végig nézni, hogy pépé verem Fert.

- Nem ülünk le. – kért kedvesen, mire én csak a vállamat rántva helyet foglaltam a piszkos földön, jó nekem itt is, biztos nem fogok leülni arra az agyon cicomázott padsorra.

- Mit akarsz tőlem? Nem volt elég egyértelmű amit láttam? – ha azt mondja, hogy nem, én elkezdek nevetni.

- Nem. – annyira tudtam. Most hogy nincs itt Ailen, jó lenne neki a szamár is, de én ebbe nem fogok bele menni.

- Nem tudom, de nekem esküvőnek nézett ki. Bár lehet hogy tényleg csak a szemem káprázott. – kicsit sem vagyok vele szemét, á nem.

- Lehet hogy látszólag annak nézett ki de nem az volt. – na persze, engem meg a Marsról pottyantottak ide az ufók, ugyan már kihiszi ezt el neki - CSsss most én beszélek. – jó meg se mukkanok olyat úgy se tud mondani ami miatt ne menjek azonnal haza – Amikor egy éve nem jöttél haza nagyon kétségbe voltam esve. Mindenhol kerestelek, de senki se akart segíteni, egyik országban sem adtak ki adatot rólad. Végül felfogadtunk egy magánnyomozott, de ő se vitt minket közelebb az eltűnésedhez. Ezért úgy döntöttem, hogy kézbe veszem a dolgokat és saját magam járok utána a dolgoknak, így jutottam el a testvéredhez. Nem tagadom volt köztünk egy bizonyos kapcsolat, de nem olyan amilyenre te gondolsz. Mi csak kölcsönösen kihasználtuk egymást. Neki pénz kellett, nekem meg az út hozzád. Ezért megegyeztünk, hogy ő meg kapja az álom esküvőjét és a sok pénzt, én meg megkapom tőle azokat az információkat amivel megtalállak téged. – ez most egyszerre kicsit sokk volt. Fer mint magánnyomozó, hát nem tudom, elég képtelennek tűnik. De ha másik oldalról nézzük, végülis … Jaj mi legyen higgyek benne, hihetek benne ezek után?

- Tudod az eszem megállás nélkül tiltakozik, de a szívemnek valamiért nem tudok parancsolni és az azt súgja, hogy igazat mondasz. – ugrottam a nyakába hatalmas lendülettel.

- Annyira hiányoztál –szegény szerintem meggebed alattam úgy fellöktem.

- Te is nekem. – olyan hévvel kapunk egymás ajkai után, hogy teljesen belepirulok, Ferrel csókolózni felér extázis érzéssel.

- ÖHM. öhm. – Fer válla mögött átnézve meglátom az atya vörösödő fejét – Csak azt akartam megkérdezni, hogy ma akkor lesz-e esküvő vagy nem? – erre Ferrel kérdőn egymásra néztünk.