42.fejezet

42 fejezet
Ailen szemszöge

Fernando nem hazudtolta meg magát az éteremben sem, a többi pasasnak már rég kiguvadt a szeme, mire ő egyáltalán csak rám nézett. Ami bevallom, nem kicsit sértette az önérzetemet, de nem baj, ettől még csak élvezetesebb lesz vele a jövő. Elvégre mi izgalmas lenne benne ha az első alkalommal a lábaim elé vetné magát?

Amúgy mint beszélgető partnerrel sincs vele semmi bajom. Nem unalmas, de nem is valami érdekfeszítő témákkal hozakodik elő, mintha csak ismerkedő estét tartanánk , jobban mondva ő akar minél többet megtudni rólam, ami egy bizonyos pontig nem is érdekelt , ameddig el nem jutottunk ahhoz a témához ami enyhén szólva de idegesített. Valamiért sikerült kikötnünk drága ikertestvéremnél a drága Bellánál, már ha csak rá gondolok elönt a gyilkos indulat. Sajnos ezt kívülről sem tudom palástolni, és Fer témára éhesen azonnal lecsap a történetre.

- Ha jól látom nem igazán vagy oda érte. – azonnal rendezem a vonásaimat, nem akarom, hogy a legkisebb hiba miatt bukja le.

- Nem, de ez már nem is lényeges. - töprengő arcot vág mintha nem tudná hova akarok kilyukadni - Tudod halottakról jót vagy semmit. – ezt csak viccnek szántam, de szegény olyan köhögő rohamot kap a félrenyelt bortól, hogy mindenki felénk fordul. Elvörösödő fejjel és könnybe lábadt szemmel fordul vissza hozzám. Majd mély levegővételekkel próbálja magát nyugtatni több-kevesebb sikerrel. Az arca ugyan visszanyerte a színét, de azon nyomban átváltozott falfehérré, és a mimikája is jobban hasonlított egy kétségbeesett kivert kutyáéhoz, mint egy egészséges férfiéhoz.

- Fer jól vagy? – most meg teljesen kővé van dermedve, mintha egy másik dimenzióba került volna, teljesen el van bambulva. – Hahó Fer minden rendben? – csettintek egyet a szeme előtt, hogy visszakerüljön a valóvilágba.

- Mi? – a szemét dörzsöli ami félrenyelésnek köszönhetően csak úgy könnyezik megállás nélkül. – Ja … jól vagyok. – a hangja némileg megbicsaklik, a mondatközepén, ami arról árulkodik, hogy koránt sincs olyan jól, mint amennyire mutatni akarja magát.

- Ha a nővéremre tett utalás miatt fulladtál meg majdnem, akkor bocsánatot kell kérnem, azt hiszem rosszul fejeztem ki magam. Tudom kicsit kegyetlenül hangzott. – mintha nem is történt volna semmi, tovább falatozok a megkezdett salátámból.

- Nem értem, akkor nem is halt meg? - olyan megkönnyebbülés van a hangjában, hogy akaratlanul is kérdőn felhúzom az egyik szemöldökömet.

- Persze hogy nem – törlöm meg a szám szélét a szalvéta élével – a magam botor módján azt akartam mondani, hogy számomra ő már rég meghalt. Nem létezik. – azért azt mégse mondhatom, hogy meghalt, holott erről senki nem tud. – Tudod ő olyan, mint egy forgószél. Elsöprő erővel befurakodik az ember életbe, hogy aztán mindent tönkre tegyen, majd amikor elvégezte a dolgát szépen tovább áll. Ehhez ért ő igazán. – mosolygok rá mindentudóan, mintha egy kis kellemetlenségről beszélnék, egy kis szöszmöszről amit ha lepöccintek a ruhám széléről, olyan mintha soha ott se lett volna.

Fernando szemszöge

Ez a nő nem százas. Egy őrült még pedig csupa nagy betűkkel, egy pszichopata állat, majdnem megfulladtam a hülye elszólása miatt. Utána meg egyszerűen úgy tesz mintha nem történt volna semmi. Az ember azért bármennyire is utálja a testvérét nem nevezi halottnak! Komolyan mondom a hideg ráz ettől a nőttől, de kénytelen vagyok még egy ideig elviselni magam körül, muszáj valahogy információkat kicsikarnom belőle, és már azt is tudom hogyan érjem el amit akarok.

- Na hogy ment becserkészés? – Krisz látványosan leveti magát mellém a kanapéra, és a sarokból figyeli a lelohadt arcomat.

- Ne is emlegesd nekem azt a nőt – teszem fel mindkét kezem védekezően - kész gyötrelem volt ez a két óra. – elég csak visszagondolnom, Ailenre és félrenyelés nélkül is elfog a halálhörgés.

- Miért? Ennyire csak nem lehetet rossz. – Krisz most csak viccel.

- Még annál is rosszabb volt. Annak a nőnek gyilkos ösztönei vannak, majdnem megölt egy véletlen elszólásával. Érted, úgy vergődtem ott az éterem közepén, mint partra vetett hal. – Krisz eddig bírja a panasz áradatomat, és hangos nevetésbe kezd – Egyáltalán nem volt vicces – vágom képen egy díszpárnával - és ha nagyon tudni akarod azért fulladtam meg majdnem, mert az a nő képes volt elhitetni velem, hogy Bella meghalt. – itt legalább észreveszi magát, és abba hagyja a nevetést – Én mondom neked, hogy az a nő nem százas. Lehet hogy külsőleg ugyanúgy néznek ki Bellával, de belül hatalmas eltérések vannak.

- Akkor duplán vagy mázlista. – jelenti ki ellenvetés nélkül Krisz.

- Mert? - nézek rá kérdőn.

- Bella magában egy fő nyeremény, de igazán azért vagy mázlista mert előbb találkoztál vele mint Ailennel. – na ebben lehet valami, végülis igaz hogy minden rosszban van valami jó.