44.fejezet

44. fejezet

Bella szemszöge

Az apró kis villanások nagy nehezen elmúltak, de az emlékek rendszerezése még igénybe veszi fáradt elmémet. Szépen sorba rendezgetem az eddig meglévő tudásomat saját magamról. Hát nem vicces? Mert szerintem az. Bár az is lehet hogy ez valami hülye mellékhatása a fejemet ért ütésnek, és az emlékeknek. Dupla duó, még csak ez kellett nekem, nem elég, hogy csetlek botlok most még flúgos is lettem egy időre. Egyáltalán minek emlékszek hirtelen ennyi mindenre, ha eddig semmise akart az eszembe jutni, fránya emlékek, majdnem kipurcantam miattuk.

Na de Bella elég a nyavalygásból, ébresztő.

- Kevin told már arrébb azt a lámpát, kiégeted a retinámat. – örültem hogy végre nem látok csillagokat , erre mi fogad ahogy kinyitom a szemeimet ? Egy ultraibolya sugárzásnak beillő fénymennyiség egyesen bele a szemeim közepébe.

- Megmarad. – legyint rám Kevin bosszúsan, de azért látom rajta, hogy megkönnyebbült a felébredésemtől. – Mi itt halálra idegeskedjük magunkat, és a kisasszony így fogad minket. – ha most lelkiismeret fordulást akart nálam elérni, szólok hogy jó úton halad - Legalább egy köszönömöt mondhatnál elvégre felébresztettelek. – nem akartam letörni az egóját azzal hogy elárulom magamtól ébredtem fel, így csak maradtam könnyebb útnál. A hízelgésnél.

- Jaj Kevin tudod mennyire szeretlek. – és hogy szavaimnak nyomatékot adjak olyan cuppanós puszit nyomtam az arcára, hogy szegény belepirult.

- Elég az ömlengésből. – tol arrébb Ryan, mintha féltékeny lenne a bátyára.

- Hé told csak vissza – kakaskodik Kevin – Beth szabad ember azt tesz amit akar. – mosolyog rám hamiskásan.

- Bella … - mért is mondhatnám végig amit akarok ? Egyből közbeszólnak.

- Na most állítsd le magad. – szájal vissza Ryan idősebb testvérének, úgy hogy engem észre se vesz.

- Bel…- még egy szót se tudok kinyögni, mert egyből érkezik a csípős válasz.

- Még hogy én? Inkább te állítsd le magad. – Kevin egyre inkább fölemeli a hangját és abból semmi jó nem sülhet ki, ezt már tapasztalatból tudom. Velem ugyan még soha nem kiabált, de nem egyszer hallottam, ahogy a Ryannel teszi ugyanezt a hátam mögött.

- Be… - meg se lepődök hogy nem tudom fojtatni a megkezdett mondatomat.

- Miért kellene nekem leállítanom magam? – kéri ki magának Ryan.

- Be fognátok végre! – akkorát kiabálok hogy végre mindketten csöndbe maradnak – Köszönöm hogy egyáltalán szóhoz tudok jutni. – nézek rájuk szemrehányóan, mire szemlesütve elsuttognak egy - egy bocsit. – Most hogy végre nagy kegyesen átengedtétek nekem a szót szeretném elmondani hogy mindkettőtöket egyformán szeretem. Szóval nagyon megkérlek titeket hogy ez miatt ne veszekedjetek. – Ryan közbe akarna szólni de leintem.

- Amúgy se lehetne semmi köztünk. – kicsit cikki erről beszélgetni.

- Miért? – Ryan kétségbe esett hangját nem nehéz észrevenni.

- Nos… öhm, mert nekem van egy … barátom. –ennek a bizonyos barátnak a nevét még nem sikerült kiderítenem, az emlékezetem visszatérése ugyanis nem volt olyan mélyreható. Van akikre teljesen emlékszek a legapróbb részletekig, de van akikről semmi nem jut eszembe, ezek többségébe az utolsó évben megismert emberek.

- Barát? – Ryan és Kevin egyszerre kérdezi meg, halálra vált arccal.

- Aha, valami olyasmi. – nem merek rájuk nézni, ég a pofámról a bőr rendesen, mert ha visszagondolok erre a másfélévre nem egy olyan emlék eszembe jut amin mintha bátorítólag lépnék fel egy kapcsolattal szemben.

- Visszatértek az emlékeid? – ismételten egyszerre kérdeztek.

- Igen, a többsége visszatért. – bólogattam megilletődve. – Utolsó egy év még elég homályos, de elég sok mindenre emlékszek. – pislantok fel reménykedve.

- És mire emlékszel? – újfent egyszerre szólaltak meg.

- Izabella Räikkönennek hívnak, de tizenhét évesen nevet változtattam amikor Magyarországra költöztem így lettem Szabó Izabella. Finn származású vagyok édesapám révén és magyar vagyok anyukám révén, ja és van egy ikertestvérem Ailen. Vele és családommal azt hiszem megromlott a kapcsolatom, és ezért költöztem egyedül Magyarországra, ahol leérettségiztem majd diplomát szereztem és ledoktoráltam. Magyarországon éltem, volt egy viszonylagosan jó állapotban lévő házam, egy óriás kutyám, és egy menő állásom. Most már nem tudom mit tudhatok ebből magaménak? Lehet semmit. – a hangom akaratlanul vékonyodik el, a régi emlékeknek köszönhetően, és nem kell hozzá sok idő, hogy a könnyeim sós ízét érezzem a szám szélén.

- Hé nem pityergünk. - törli le könnyeimet Ryan – Kevin és én segítünk neked mindenben nem hagyunk magadra.

- Annyira jó hogy itt vagytok nekem– ölelem mindkettőjüket – Nagyon szeretlek titeket.

Fernando szemszöge

- Az édesanyád szinte könyörgőt a telefonba, hogy tegyek valamit, hogy megakadályozzalak. Érted, te ezt? Egyáltalán felfogtad mit teszel? Tönkre teszed a családodat ha elveszed azt a nőt. – miért van az hogy, senki se ért meg? Mindenki csak a családot félti, és sültbolondnak tart, mert egyáltalán szóba álltam Ailennel. A többség szerint egy prostiba is több tartás szorult, mint kedves barátnőmbe, és azon felül hogy a megszólalásig hasonlít Bellára semmi jó tulajdonságot nem tudott felmutatni az ismerőseimnek. Már nem is nagyon emlékszek milyen szavakkal illették a fiuk a paddockból de mintha rémlene a lusta, felszínes, behízelgő jelzők.

- Nincs más választásom. El kell vennem. – olyan jó hogy valakinek végre elmondhatom az igazat. – Emlékszel még, hogy miért kezdtem el vele ismerkedni? Nem azért ment halálosan beleszeretem, azt elhiheted. – elég kiábrándító volt a hangom friss vőlegényként – Nem volt más célom, mint rájönni hogy tűnt el Bella. Mi lett vele, merre van, biztonságban van-e?

- És rájöttél valamire?

- Rá. Bella családja bővelkedik flúgos egyénektől, és szinte minden második embernek gyilkos fény gyulladt a szemében amint kiejtettem véletlenül a számon Bella nevét. Ezek alapján bőven lehetne okom gyanakodni bárkire, én mégis száz százalékosan tudom, hogy ki volt az a személy aki mindent elkövetne hogy a föld alatt láthassa.

- Ki ..csak nem. Ő az? – Krisz alig bírja összerakni a mondatot annyira megdöbbent.

- Igen, biztos vagyok benne hogy ő volt az. Vele látták utoljára elmenni, és milyen meglepő másnap mi már semmit nem tudtunk róla. Ő tett vele valamit, nem tudom hogy mit, de kiderítem. – ha kell hatszázszor elveszem azt a kis dögöt, de kiderítem mi lett Bellával.

- Akkor minden ezért tettél?

- Igen, viszont lebuktam, túl sokat kérdeztem Belláról és egy idő után feltűnt neki, és hát bármennyire is hülyének látszik nem az.

- Ezután hogyhogy nem szakított veled? –Krisznek fogalma sincs az ilyen nőkről.

- Mit gondolsz? Az anyagiak miatt, ő minden áron egy pénzes és híres palit akart kifogni magának, aki mellett ő is híres lehet, mint annak idején az édesanyja. – ch ha tudná, hogy semmi lesz az övé, hiába lesz a feleségem egy árva garast se fogam tőle látni – Ezért kölcsönösen megegyeztünk.

- Pontosan mit is takar ez a ti ” megegyezessétek”?

- Én elveszem, világraszóló lakodalommal, és ő cserébe elárulja mit tett Bellával.