32.fejezet

32. fejezet

Fernando szemszöge

Japán vagyunk a Suzuka Circuitra jöttünk, ami az egyik kedvenc pályám. Régebben mindig ez volt az utolsó állomása a Forma-1–nek, ám a sok balesett miatt változtattak a sorrenden, így most a futamsorozat közepére került. Ami viszont a legkevésbé tetszik azaz, hogy a pálya rekordot még mindig Kimi Räikkönnen tartja a maga 2005-os idejével. Hihetetlen mi? Igazából nem is érdekelne ha nem róla lenne szó, Bella nagy kedvencéről húzom fintorra a számat. Nem is értem mit eszik annyira azon a pasin.

- Fer nagyon örülnénk, ha a pályára koncentrálná. – hallom meg fülemben csapatfőnököm hangját.

- Jó bocs. Itt vagyok. – muszáj ide koncentrálnom, most ki kell zárnom az összes zavaró tényezőt, köztük azt is, hogy semmi hírt nem kaptam eddig Belláról.

- Végre. Ezt a kört most nagyon meg kell nyomnod, és akkor még első is lehetsz. – kösz a jó tanácsot, ez a legfifikásabb pálya amit valaha építettek. A kanyarok szinte egymást váltják az egész pályán.

- Ez az Fer, eddig nagyon jó vezetőhelyen vagy. De Spoon (kanál) kanyarral vigyáz, tavaly is ott estél ki. – eljutottam a balos hajtűkanyarhoz, ami közvetlen a Spoon kanyar előtt van, ám ezúttal nem hibáztam minden rendben ment, felsóhajtani azonban még mindig nem tudtam. Hátra volt még a pálya legbecsapósabb része 130R nevezetű kanyar (130 m sugarú) ami után következett egy újabb bonyolult kanyarkombináció, ami valójában egy nagyon szűk sikán szakasz.

- Fer, te vagy az első. – a célvonalon való áthaladás után majdnem megsüketültem úgy ordított bele a fülembe a versenymérnököm.

- Mennyi lett az idő? – add hogy jobb legyen Kiminél.
- 1 perc 31, 550. – a fenébe. Csapok egy nagyot a kormányra, rohadt tizedmásodpercek, csak egy hajszálnyira voltam attól, hogy jobb legyek tőle.

- Nyugi Fer. – nyugtatgattak – Lesz ez még ennél jobb is. – arra mérget vehetsz. Tele tankkal és új gumikkal most csak ennyire telet, de amint elkezdenek kopni a lágygumik, úgy ráverek a drága Kimi idejére, hogy Bella azt se fogja tudni ki volt az a Kimi Räikkönnen. – Most már bejöhetsz a boxba. - mi voltunk az utolsók, így a sorrend már biztos nem fog változni. Holnap én indulhatok az első helyről, és ha minden az előrejelzések és a számításainknak megfelelően fog működni, akkor a finisbe is ennek megfelelően fogok megérkezni.

Bella szemszöge

Legszívesebben felrobbannék a haragtól. A Tituszal való beszélgetésem után mégis türtőztetnem kellett magam, fő az álcázás. Na igen, mintha az olyan könnyű lenne. Ailen folyamatosan a nyakamon lóg, mint a régi „szép időkben” és fogalmam sincs mit akar vagy egyáltalán mire készül. Merthogy valamire készül az biztos, máskülönben nem nézne olyan árgus szemekkel. Lassan kezdem úgy érezni magam, mint egy becserkészésre váró vad, aki a vadász elől menekül.

- Mi az kicsim? – apu ölelése mindig felmelegít, és boldogsággal tölt el.

- Nincs semmi. – nem akarom a saját gondjaimmal traktálni – De jó hogy itt vagy, már nagyon szerettem volna veled beszélgetni.

- Hát akkor hajrá.

- Igazából anyáról és rólad szeretnék beszélni. – erre kicsit megrándul az arca, de nem menekül el a kérdéseim elől. – Miért nincs itt anyu? Elköltözött?

- Nos édesanyáddal megromlott a kapcsolatunk, és igen elköltözött. – legalább ő őszinte ezt értékelem.

- Miattam… miattam ment el? – apu hirtelen elkapja rólam a tekintetét, ami egyértelmű választ ad a kérdésre. – Tehát igen.

- Nem… vagyis nem csak ez miatt. Jó elismerem ez volt a kiindulópont, de nem ez miatt ment el.

- Akkor?

- A rengeteg veszekedés miatt, szinte semmiben sem értettünk egyet. – aput még soha nem láttam ennyire elkeseredve. Szerintem ő még nem mondott le anyuról, csak túlságosan tutyimutyi a tettek mezejére lépni.

- És mi lenne ha megkeresnéd, és megbeszélnétek a dolgokat? Szerintem ő is csak arra vár, mint te. Túl makacsok vagytok mindketten. Mi lenne, ha most az egyszer te nyitnál felé, biztos nagyra értékelné. – apu kétkedve néz rám, de ő is érzi, hogy huszonöt évet nem lehet csak egy fejrázással vagy egy papír fecnivel megoldani. – Értem nem érdemes összevesznetek, elválni meg még annyira sem. Most meg szed össze magad, mert elmegyünk anyuhoz. – ha kell anyuig fogom rugdosni aput, de nem engedem, hogy ők ketten elváljanak, ha valamiben, hát ebben biztos vagyok.