38.fejezet

38. fejezet

Bella szemszöge (egy hónappal később)

Nagyon izgatott vagyok, elérkezett végre a nagy nap, amikor lekerülhet rólam az összes kötés. A fiukkal másfél hónapja élek együtt. Kevin és Ryan a világ csodálatosabb emberei, szó nélkül befogadtak otthont adtak nekem, megnyugtattak ha rémálmaim voltak, hozzájuk mindig odabújhattam, ha elkapott a pánik, egyszóval ők voltak a mentsváraim, az egyetlen biztos pont a mostani életemben.

- Mi az kislány? Nagyon csöndben vagy. – Kevin a maga mackós külsejével és hangjával, mindig megnevetett.

- Csak igazgatott vagyok, meg kicsit félek. – tapogattam meg kezeimmel bekötött arcomat - Most fogom először viszont látni az arcomat és a testemet kötések nélkül. – eddig egy arctalan és névtelen senki voltam, a fiuk ugyan adtak nekem egy új nevet, de akkor is. Egy kapott név soha nem helyettesítheti az eredetit.

- Ugyan Beth, nincs semmi okod idegeskedni, én már láttam az arcodat és gyönyörű vagy. A sebek szépen begyógyultak. Az arcod jobb oldalán ugyan maradt egy kis heg, de nem olyan szembetűnő csak az veszi észre aki kifejezetten azt keresi rajtad. – Beth, az Elizabeth rövidítése a fiuk ezt a nevet adták nekem. Azt mondták, hogy sokat jelent nekik ez a név, mert az elhunyt édesanyjukat is így hívták. Ezután én se kötözködtem, elfogadtam, hogy ez az új nevem és kész. – Akkor kezdhetjük?

- Igen. - Ryan leült mellém és megfogta a kezemet.

- A lábaddal kezdem az lesz a legmacerásabb a gipsz miatt. – a gipsztől akarok a leghamarabb megszabadulni. Ez miatt voltam a leginkább kiszolgáltatva a fiuknak.

- Csak csináld. – én oda se mertem nézni, csak akkor, amikor lekerült rólam.

- Na milyen? Szerintem nem is nézz ki annyira rosszul. – egy elég nagy forradás van a lábszáramon, és Kevin még képes azt mondani, hogy nem is néz ki olyan rosszul.

- Szerintem elég bizarrul néz ki. – húztam el a számat kétkedve, mint aki még abban se biztos hogy egy ilyen lábbal egyáltalán lábra lehet állni. – Tudom egyáltalán használni így a lábamat? – apró mozdulatokkal megmozgattam a lábujjaimat, amik az apró ingereknek köszönhetően megmoccantak.

- Már hogyne tudnád?! – nem tudom ez most csak az én fülemnek csenget kétértelműen – Csak tornáztatnod kell, ennyi az egész. – menni fog ez mint a karikacsapás, legalábbis Kevin könnyednek szánt szavaiból ezt szűrtem le.

- Ha te mondod, akkor elhiszem. – még ha sikerült is elcsípnem a fiúk sötét szempárbaját nem szóltam egy kukkot se.

- Akkor jön a dolgok könnyebbik része. – szerintem Kevin élvezetét leli abban hogy engem, megszabadíthat minden nemű ruhadaraboktól már ha a pólyákat annak lehet nevezni,( jó mondjuk egy bugyi és egy sport melltartó míg így is maradt rajtam) – A másik teljesen rendben van. – hát ez fényévekre van a másik lábamtól azt meg kell hagyni.

- Ez a te nagy szerencséd. – kekeckedtem vele testvérien.

- Látod Ryan, hogy felvágták a nyelvét? Ha nem lennél most beteg hatalmas nagy büntetés csikizést kaptál volna tőlünk.

- Na majd pont tőletek fogok megijedni? – néztem rájuk lekicsinylően.

- Ezt most vegyük kihívásnak? – kérdezik egyszerre.

- Vehetitek annak aminek csak akarjátok. – válaszoltam nagy vonalúan, államat peckesen fel emelve, mint egy madame.

- Akkor készülj fel hogy a legváratlanabb pillanatban fogunk lecsapni. – testvériesen összecsapták a kezűket, ezzel hitelesítve ígéretüket.

- De ez nem ér ti pasik vagytok, ráadásul ketten akartok egyre támadni. – hol van itt az igazság.

- Ott van neked Jordi, ő is lány. – válaszolta hasát fogva Ryan.

- Haha nagyon vicces vagy. Tudjátok mit, inkább folytassuk tovább a bontogatást. – Kevin újra ügyködni kezdett aminek köszönhetően hasfalam is megszabadult a súlyos kötésektől.

- Milyen? Nem fáj ha levegőt veszel? – csak megkönnyebbülést éreztem, fájdalmat egy szemernyit se.

- Nem érzek fájdalmat, úgyhogy nyugodtan folytathatod. – végre elérkeztünk az arcomhoz, ettől a résztől vártam a legtöbbet. Úgy gondoltam, hogyha meglátom az arcomat, akkor a memóriám is vissza fog térni, elvégre az emberről az arca mond el a legtöbbet. Egy biztos játékozódási pontnak tekintettem a testemet, ami minden kérdésemre választ adhat.

- Ryan ha lennél szíves ide tartani a tükröt, azt nagyon megköszönném. – éreztem ahogy a bőröm lépésről lépésre szabadul fel , és jut új friss levegőhöz. Először csak egy bozontos szőke hajkoronát láttam, majd lentebb haladva megpillantottam a tükörbe saját égszínkék szememet. Fura volt mintha mélységek kavarogtak voltak volna odabent. Az tenger mélykékjétől az ég párás frissességétől mindent meg találtam a tükörben előttem fodrozódni. Az orromat fitosnak mondanám, nem volt vele semmi bajom, az ajkaim teltek voltak, olyanok amelyek csókra ingerlik a férfiakat ha csak rájuk néznek. Amikor lekerült rólam az összes pólya egy egységben tárult elém az amit eddig csak részletekben figyelhettem meg. Az íves formák egymást követték. Ujjaim alatt a bőr selyemtapintású volt és feszes, egyáltalán nem csúfította el semmi.

- Olyan fura, mintha egy idegent látnék. – hiába nézem magam a tükörben csak egy idegen arcot látok, egy olyan nőt, aki rengeteg titkot rejteget.

- Ez idővel változni fog. – ettől féltem nagyon. Idő, de mégis mennyi? Vajon mennyi idő mire minden újra eszembe jut , és vajon jó lesz-e nekem ha mindenre emlékszek. Nem lenne jobb ha minden maradna úgy ahogy most van?

Fernando szemszöge (box utcában vannak)

A versenyeket sora nyerem és ez némi büszkeséggel tölt el, mert tartom magam a Bellának tett ígéretemhez, mindent megteszek a győzelemért és a VB címért. Ugyanúgy mindent elkövetek Bella megtalálásáért. Már fel is fogadtam egy profi nyomozott, aki ha minden igaz, ma fog eredményekkel szolgálni a kutatásokról.

- Nem gondolod, hogy beteges ennyi ideig egy lány után kajtatni? – Ben a csapattársam egy igazi nőfaló, pont úgy viselkedik, mint én, amikor még nem ismertem Bellát.

- Nem, ha igazán szereted azt a lányt. – egyszer majd ő is kajtatni fog egy lány után. Ez a sorsa minden nagy nőcsábásznak.

- Hah, tudod jobban élveztem a veled a beszélgetéseket, amíg nem voltál ilyen szentimentálisan szerelmes. – szentimentálisnak se hívott még senki.

- Te mikor akarod feladni az agglegény életedet? - a legjobb védekezés a támadás, de látom hiába a beszélek, Ben szemei már egy csinos szőke lányra tapadnak aki ugyan nekünk háttal állt, de így is elég mutatós már ami a hátsó formákat illeti.

- Az a nő még nem születet meg akiért képes lennék megváltozni vagy feladni az agglegény életemet. De ha most megbocsátasz vár a következő áldozatom. – mosolyogva állt fel de hamar lehervadt a mosoly az arcáról. – Mit keres ő itt? – döbbenete és a csodálkozása engem is kíváncsivá tett, így én is hátra fordultam, hogy jobban megnézem Ben áldozatát.

- Bella?