36.fejezet

36. fejezet

Ryan (új szereplő a képét már láthatjátok is a szereplőknél Titusz alatt)

Sose tudhatja az ember, hogy a sors bárkája hova fújja. Én Espooba jöttem, direkt azért hogy felejtsek. Mindent magam mögött akartam hagyni, csak egy nyugodt életet akartam itt a semmi közepén, de úgy látszik hogy a sors más utat választott nekem.

Az Iraki küldetések után nem akartam mást, csak békét, távol mindentől aminek csak egy kis köze is van az öldökléshez és Amerikához. Úgy gondoltam, hogy erre a célra tökéletesen megfelel Espoo. Hiszen a leszerelése után a bátyám is itt telepedett le. Azt mondta, hogyha nyugalomra vágyok ez a hely a legtökéletesebb. Nincsenek szomszédok tíz kilométeres körzetben, friss a levegő, és ami a legfontosabb senki se kérdezi meg azt, hogy honnan jöttél.

- Ryan te még itt vagy? – bátyám hangja ébreszt fel révedésemből.

- Hogy van? – mindketten tudtuk, hogy kiről van szó, arról a nőről, akit tegnap hoztam be a bátyám magán klinikájára.

- Egy fokkal jobban. Megműtöttük a lábát, és a fejét. Hatalmas nagy szerencséje van, hogy rátaláltál, ha még negyed órát ott fekszik a hideg földön biztos, hogy elvérzik. Nagyon durván helyben hagyták. Ilyet itt még nem is láttam, csak a katonáságnál a harcmezőn. A teste tele volt zúzódásokkal, a lába meg szinte jéggé fagyott.

- Vagyis menekült mielőtt lelőtték? – most mindketten a katonai tapasztalatainkra hagyatkozzunk, bár Kevin csak orvos volt a katonaságban azért alapkiképzést még ő is kapott.

- Igen, ebben biztos vagyok.

- Mi lesz vele? Fel fog épülni? – nagyon remélem, hogy igen.

- Százszázalékosan most még nem lehet megállapítani. A fejét ugyan csak súrolta golyó, de sose lehet tudni, hogy reagál az agy. Még az is lehet, hogy semmire nem fog emlékezni. Az agy gyakran ki kapcsol egy ilyen szintű trauma után. A lába meg egy küllőn esett –csóválta a fejét bosszankodva – a golyó szétroncsolta a csontokat és a szöveteket. Mi a kollegákkal rendbe hoztuk azt amit kellett, de a teljes felépülés még így se lehetséges.

- Vagyis sánta marad?

- Kis mértékben de, igen. Egy jó fizikoterápia segíthet neki, de túl sok jót nem jósolok neki.

- Tényleg te nem ismered? Nem ismerős neked, te mégis csak régebb óta laksz itt. – hogy ez csak most jutott eszembe megkérdezni.

- Nem, én az időm nagy részét itt töltöm a klinikán, de én most nagyon nem is reklámoznám, hogy ő itt van. Nem tudjuk ki akarta megölni , még az is lehet hogy helybéli. Szerinted mi történne ha kiderülne, hogy életben maradt és itt ápoljuk a klinikán?

- Újra próbálkozna. – az ilyen emberek nem adják fel.

- Még itt se van teljesen biztonságban, a legjobb lenne elvinni valahova máshova.

- Elvinni?

- Igen ez egy kisváros, gyorsan terjednek a hírek. Ugyan a klinika dolgozóit köti a titoktartás, de ezt nem vehetjük készpénznek. Keresnünk kell neki egy megbízható helyet ahol nem találnak rá. - szerintem mindketten ugyan arra gondolunk.

- Akkor nincs más választás hozzám kell költöznie.

- Ez lesz neki a legjobb megoldás, én naponként átmegyek és leellenőrizem az állapotát, te pedig figyelhetné rá, hogy semmi baja ne legyen.

Fernando szemszöge

Bettyvel együtt már hatszázszor felhívtuk Bellát, de semmi se történt, egy nap elteltével is ugyanott vagyunk ahonnan elindultunk. Végül abban egyeztünk meg, hogy Betty feljelentést tesz a Magyarországi konzulátuson, mert hiába finn származású Bella, akkor is oda van bejelentve és a nemzetiségét, tekintve kettős állampolgár, én pedig a finn konzulátuson próbálok elérni eredményeket.

- Ember értse már meg hogy eltűnt? – miért kell minden hivatalnoknak ennyire hülyének lennie.

- Nézze nem tehetek semmit az ügyben, ugyanis ilyen nevezetű lakost nincs regisztrálva a számítógépes rendszerünkben.

- Jó hogy, mivel nevet változtatott.
- Akkor előbb az igazi nevét kell kiderítenie, csak akkor kezdhetjük el az eljárást, ha pontosan tudjuk kit kell keresni.

- Jó, tudja mit, nem is kell segítsége, majd megoldom én magam. – olyan erősen csaptam le a vezetékes telefont, hogy a műanyag burkolat megrepedt.

- Fiam nyugodj meg. – apu végig hallgatta üvöltözésemet azzal az idiótával.

- Hogy nyugodjak meg? Bella szőrén-szárán eltűnt és senki se tud róla semmit. Nem tudok, megnyugodni és nem is akarok!

- Így nem jutsz előrébb. Szépen lépésről lépésre kell haladnunk. Az a férfi azt mondta a konzulátuson, hogy Bella igazi nevét kell megszerezned, hát akkor azt fogjuk tenni. Elmegyünk Magyarországra és kikérjük az adatait.