31.fejezet

31.fejezet

Bella szemszöge

A család valamelyest felengedett a közelembe, de még mindig nem voltak az igaziak. Egy két ember felengedett a passzivitásából, mások mereven elzárkóztak, és inkább csöndben megtartották maguknak a véleményüket. Én a magam részéről nem kommentáltam őket. Ha nekik így jó, akkor nem szólok bele.

- Bella beszélhetnék veled. – jön oda hozzám titokzatosan Titus – Négyszemközt – teszi hozzá, mert, a szemünk sarkából már láttuk Ailent közeledni.

- Oké felőlem. – vontam vállat, végülis három napja itt vagyok, és ez az első eset, hogy valaki önszántából jöjjön oda hozzám beszélgetni. – A szobámban jó lesz.

- Persze menjünk. – tolt maga elé.

- Mi ennyire titkos, hogy mások nem hallhatják? – fordultam felé miután becsuktam az ajtót.

- Ailen.- vágja rá egyből, mintha nekem ebből mindent meg kellene értenem.

- Tessék? Nem értelek. – kezdem magam úgy érezni, mint Tom Cruise a Mission Impossible-ben.

- A húgod mesterkedéséről beszélek, arról hogy megváltozott. Ő már nem ugyanaz a lány akit te itt hagytál, ezért is mondom, hogy nagyon vigyázz vele. – ez kezd egyre érdekesebb lenni, ráncolom gondterhelten homlokomat. Először Rami, most meg Titus mondja azt hogy Ailen veszélyes.

- Kösz a figyelmeztetést, de nem szorulok rá. Meg egyébként is, minek mondod nekem ezeket? Én csak erre az egy hétre jöttem haza, utána már megyek is el. – kicsit túlzásnak tartom Ailenről mondottakat.

- Figyelj látom nem érted. Ezért elmagyarázom, hogy te is megértsd. Amikor te elmentél Ailen szép lassan fokozatosan vette át a helyedet. Elhitette mindenkivel, hogy a balesett csakis a te hibád volt, aztán meg játszotta itt a szegény szenvedőt. – A helyemet? Milyen helyemet? Nem voltam más, mint egy szerencsétlen tini, aki akaratán kívül került egyik szerencsétlen helyzetből a másikba.

- Akkor te miért hiszel nekem? – teszem fel a logikus kérdést visszatérve a témára.

- Azért mert neked nem állt volna érdekedben az a baleset. – most nem kicsit sikerült megdöbbentenie - No meg Ailen hírtelen pártfordulása kicsit megijesztett. – ő ijedt meg?! Akkor én mit mondjak?

- Mert neki talán igen? – ugyan már melyik épeszű ember töri össze magát csak ezért - Biztos az volt az elsődleges terve, hogy jól összetörje magát, majd aztán rám kenje.

- A balesett is csak rajta múlott, nem rajtad, az ő hibája volt az egész. Ő okozta az egész balesetet. – hogy micsoda? Ennél jobban azt hiszem nem tudott volna meglepni. – Úgy ám. Látom nem tudtad.

- Nem, ezt tényleg nem tudtam. – na jó aszem mégis kezdem komolyan venni a dolgokat.

- Az utolsó kanyarban próbált meg szabálytalanul előzni. Egy olyan kanyarban ahol tudta jól, hogy semmi esélye. - Miért érzem azt, hogy itt jóval több van, mint amit a felszín látatni enged.

- De ő valamiért mégis megtette.

- Meg, mert meg volt rá az indoka. – milyen indok lehet erre elegendő. Tönkre tette az életemet, hat évig száműzetésében éltem egyedül, távol az otthonomtól.

- Mégis milyen indok? – most már kezdtem dühös lenni.

- Te tényleg nem érted? – mintha egy hülyéhez beszélne, komolyan úgy érzem magam – Egyszerűen csak azt akarta, hogy kikerülj a képből. Irigy volt rád. Irigyelte tőled a szüleid figyelmét, azt, hogy a kirívó viselkedéseddel mindig magadra vontad a figyelmüket, így ő már szinte senkit nem érdekelt. – tényleg ezt érezte volna? Képes lett volna csak ezért tönkre tenni az életét. Mindkettőnk életét. – Csak szálka voltál a szemében akit minél hamarabb elkellett távolítani. – de ilyen áron? Ezt nem hiszem.

- Honnan tudta, hogy elmegyek?

- Kiszámítható vagy. – ez most fájt – Kitervelt mindent előre, pontosan jól tudta mit tegyen ahhoz, hogy te végleg elmenj. – ez szép az orromnál fogva vezettek, és ráadásul a saját testvérem. Én hülye, még nekem volt lelkiismeret furdalásom. Ő itt vígan élte az életét míg nekem minden egyes napért megkellett küzdenem. És ha visszagondolok a megérkezésemre, hu kiráz a hideg, ezt a képmutatást. Hogy tudott ennyi ideig hazudni? Nem érzett bűntudatott azért amit velem tett(?), azért amit a családdal tett? Tönkre tette mindannyiunk életét.

- Most … most fogalmad sincs mit érzek. – átvertek, megaláztak, tönkretettek.

- Bella, nem tudom hogy mit érzel, valószínűleg soha nem is fogom megérteni, de most a te érdekedben mondom azt, hogy jobb lesz ha minél hamarabb elmész innen. – ezek után még nekem kéne elmennem? Na nem! Én nem fogok többet meghunyászkodni. Most Ailenen a sor, utálja csak őt is úgy a család mint engem, kelljen neki is teljesen új éltet kezdeni egy idegen országban, anyagi jó lét nélkül.

- Én biztos hogy nem megyek el innen, amíg ki nem derül minden, ezt jól jegyezd meg. Ez az én otthonom is! Több jogom van itt lenni, mint Ailennek.

- Ez már nem játék Bella. Értsd meg. Haza kell menned, akár akarod, akár nem! Fogalmad sincs kivel állsz szemben. Ő már nem Ailen, nem az a kedves lány akivel együtt felnőttél. Ezek után úgy tekints rá, mint arra a lányra, aki képes lett volna megölni magát csak azért, hogy neked rossz legyen.