Krisz szemszöge
Akárhova nézek csak rendetlenség, egyszerűen nem is értem, hogy nem tűnt fel eddig a kupi. Férfi vagyok meg minden, de ez nem lehet ok a szemétdombra. Anyám szerintem kiakadna ha meglátná, mit művelek a saját házammal. Minden csupa por, az edények két méteres halomba sorakoznak a mosogatóban, a ruha halomról ami meg a fürdő szobában várja a kiadós mosást inkább nem is beszélek. Egyszerűen el kell végre fogadnom, hogy nem bírok el egy ekkora házzal. Régebben könnyű dolgom volt, anyu mindig kitakarított helyettem, nem kellett se mosnom, se főznöm. Teljesen elkényelmesedtem, de mentségemre legyen mondva, semmi időm sincs a lakás takarításra két futam között örülök ha lélegzetvételnyi időm marad a hétköznapi dolgokra, amik között végképp nem szerepel a takarítás.
- Grrrrrrrrrrrrr. – már csak ez hiányzott vendégek. Lecaplatok a lépcsőn és gyorsan belenézek a digitális camera képernyőjére. A fenébe Bella és Fer.
- Sziasztok – vigyorgok rájuk kedvesen – kerüljetek beljebb csak ne nézetek széljel. - Kicsit furán pislantanak rám, pedig még nem is látták igazán a házat belűről.
- Öhm … nagyon szép a házad – Bella gyorsan körbe nézz, és lehuppan az egyik kanapéra.
- Szerintem ronda mint a bűn. – Fer kertelés nélkül dörgöli az orrom alá házam esztétikai hibáját. Eközben Bella olyan lesújtó pillantást vett férjére, hogy az kénytelen módosítani első vélemény nyilvánítását. –Akarom mondani nem is olyan rossz…elvégre lehetne rosszabb is.
- Ne is hallgass rá. Nekem igenis tetszik. Olyan legénylakás filingje van. – nem kell ezt túl ragozni a ház pocsékul fest.
- Kösz Bella hogy próbálod mentegetni a házat, de nem kell. Pocsékul nézz ki. Kívülről belülről ronda , és erre ráteszek még egy lapáttal azzal hogy még csak rendet se tartok.
- Miért nem hívsz segítséget? – ezen még nem gondolkoztam. Kicsit félek egy idegent beengedni a házamba. Sose lehet tudni ki miért jelentkezik az állásra. Mi lesz ha egy rajongó jön vagy egy tolvaj?
- Nem is tudom, nem bízok az idegenekben. Másrészt azt se tudom hogyan kellene elkezdeni. Talán hirdetést kellene feladnom, valamilyen állnéven.
- Ez jó ötlet. Biztos sokan fognak jelentkezni. – bíztat lelkesen Bella.
- Öhm tényleg miért is állítottatok be ily hirtelen? Nem minthogyha baj lenne, csak meglepődtem.
- Nos … nekem és Fernek van egy bejelenteni valónk. – ujjaikat szorosan egymásba fűzik, szerelmes pillantást váltanak egymással. - Kisbabánk lesz. – kicsit összefacsaródik a szívem a hírre. Irigységet érzek holott semmi okom rá, Belláék megérdemlik a boldogságot, és focicsapatnyi gyereket. Akkor mégis miért érzem magam ennyire elkenődve? Talán csak fáradt vagyok, és az év kudarcai tesznek rám ilyen ijesztő hatást, igen biztos csak ez lehet a gond és semmi más. Én nem vagyok irigy, és soha nem is voltam.
- Ez aztán ám a jó hír, és tudjátok már a nemét? – próbáltam boldognak tűni.
- Nem még nem, de igazán nem is akarjuk tudni. – Bella óvón tette szabad kezét a hasára – Bár Fer meg van győződve arról, hogy nekünk csakis kisfiunk lehet.
- Ne higgy neki, nem is mondtam ilyet. – kontrázik rá Fer.
- Ááááááááááá de hogy. – Bella az ujjával mutatta, hány pontot tud felmutatni, ami férje ellen szól - Csak kékre akarod festeni a vendég szobát amiből majd a gyerek szobánk lesz, utána hozzá tetted, hogy Forma-1-es autókat akarsz festeni a falra, és felsoroltad az összes fiús sportot amit majd játszani fogsz vele. Ez alapján tényleg az derül ki, hogy kislányt vársz. – Fer köpni nyelni nem tudott a felhozott vádak alatt.
- Én nem… na jó de, tényleg kisfiút várok, de csak azért mert nem tudom hogyan boldogulnék egy lánnyal. A lányokkal teljesen máshogy kell bánni, őket nem lehet gokartozni vinni, nem lehet velük szórakozni legalábbis úgy nem ahogy egy fiúval. – Fer csak fújta a magáét és észre sem vette, hogy Bella gomba módra felfújta magát, és csak a kitörésre vár.
- Szóval így állunk. – csapta össze mérgesen a két kezét Bella és gyorsan arrébb ült Fer mellől. – Ha lányunk lesz akkor neked nem is kell majd?- Fer annyira elképedt , hogy alig bírtam vissza tartani a nevetést - Jól van, tudod mit? Akkor te sem kellesz nekünk, majd felnevelem én egyedül. – Huha ez aztán ám a családi perpatvar, tisztán látszik, hogy Bella hordja kettőjük közül a nadrágot, Ferből tiszta papucs férj lett ez alatt az egy év alatt. Már most ott pitizik Bella bocsánat kéréséért.
- Szívem de hát én nem is úgy értettem. Persze, hogy kislányt is szeretnék. –azaz is nem kellett volna oda, szegény Fer most baltázta el még jobban a dolgokat.
- De csak egy fiú után ugye? – remélem Fer van olyan okos, hogy rájöjjön ez most nem keresztkérdés.
- Nem, hogy képzelhetsz ilyet? Nekem ez a baba mindennél fontosabb. – engem meggyőzött, de Bella megpuhításához ennél több kell. – Mindegy hogy kislány lesz vagy kisfiú a lényeg az, hogy egészséges legyen. – ahogy elnézem ez már elég meggyőző érv volt a gyengébbik nemnek is.
- Remélem ezután is ezt fogod mondani, ja és nem lesz kék színű a babaszoba. – Bella megadta a kegyelemdöfést.
- Hormonok. – dünnyögi nekem halkan Nando hogy élete párja még véletlenül se hallja meg.
- De kanyarodjunk vissza a te problémádra. – fogalmam se volt miről beszél Bella - Ha akarod akkor segítek megbízható házvezetőnőt találni. – ja arról a problémáról.
- Jó felőlem, én teljesen amatőr vagyok az ilyen dolgokban.
- Bíz csak ide, én se perc alatt megtalálom a megfelelő személyt. – villantja rám Bella a legmagabiztosabb mosolyát, amiből tudtam nyert ügyem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése