3. fejezet

3. fejezet

Hanna szemszöge (itt már Svájcban vagyunk és nem Cordinában)

Lassan hátam mögött hagytam az otthonomat azt a helyet ami huszonkét évig a menedéket és a biztonságot nyújtotta. Fura hogy az ember csak akkor veszi észre mennyit is jelentett neki az otthona, ha már kénytelen elhagyni. Bár nálam ez egészen más, Cordina nem csak egyszerűen az otthonomat jelenti ahhoz túl egyszerű ez a szó, sokkalta inkább a hazámat, amit a családom évszázadok óta irányit. Egy felelősséget aminek nincs lejárati időtartama. Életfogytig tartó meló, amit már kiskorunktól kezdve belénk vernek.

Ennek ellenére is mindannyiunk életében eljött az a pillanat, amikor ki akartunk szakadni a megszokott mókuskerékből. Elegünk lett magányra vágytunk, egy kis csöndre, amikor nem kellett több száz ember előtt bizonyítanunk a rá termetségünket. Hiszen hiába születtünk uralkodó családba attól még mi is emberek vagyunk, tele rengeteg hibával.

Másrészt nem tudom miért, de az emberekben képzeletében az a téves kép alakult ki, hogy az uralkodok, és a hercegek és hercegnők, egyszóval a dinasztia nem csinál mást, csak unatkozik és egyfolytában mást ugráltat. Ha felmérés készülne arról, hogy mit gondolnak rólunk, tuti azt mondanánk hogy beképzelt sznobok vagyunk akinek derogál leállni beszélgetni a pornéppel. Pedig aki ismer minket vagy veszi a fáradtságot hogy megismerjen, az pontosan tudja , hogy nem azért nem állunk lebeszélgetni a hétköznapi emberekkel, mert nem akarunk, hanem azért mert egyszerűen nem érünk rá.

A hétköznapi ember maximum tizenkét órát húz le a munkahelyén, nekünk egy egész nap is kevés hogy az összes papírmunkát elvégezzük. Alexander az édesapám testvére, aki egyben az uralkodónk, szerintem nem is alszik. Fogalmam sincs hogyan csinálja , de mindig mindet időre elvégez , bezzeg én …Huh na arról inkább ne beszéljünk.

Nem sajnos nem én vagyok a Cordinai család büszkesége. Hiába akartam kitörni, a legjobb lenni, csak azt értem el vele hogy minden sokkalta rosszabb lett. A legrosszabb próbálkozásom a lovakkal történt. Életemben nem égtem akkorát, mint amikor a spanyol miniszterelnök jött el hozzánk, és lovas bemutatott kellett tartanunk a testvéreimmel régi korhűruhákban. Már eleve a ruha ami rajtam volt egy vicc volt, a fiuk még csak-csak kinéztek valahogy de én a Sissy-is ruhámban úgy éreztem magam mint egy bohóc. Ezt meg már csak a ló tudta megfejelni. Gyilkos mert hogy így hívják apám szeme fényét nem hiába kapta a nevét. Senkit nem tűr meg a hátán csak apámat, de kénytelen voltam vele lovagolni, mert az én lovam egy rossz patkolás következtében megbetegedett. Így mit ad Isten ki maradt nekem mentőövként (?), hát Gyilkos. Az elején még valahogy ment , már kezdtem én is elhinni, hogy csak bebeszéltem magamnak hogy nem fog sikerülni, aztán jött az a bizonyos dolog amitől a legelejétől fogva féltem, a pofára esés, mert velem szó szerint ez történt. Sikerült teljes orrhosszban előre esnem a lóról, ami még nem lett volna akkora gáz, de az égnem meredő hátsóm amit a tizennyolcadik századi pongyola fedett már igen. Utána még hetekig ezt a kisfiaskót kellett hallgatnom a saját családtagjaimtól. Mindenki roppant jót nevetett rajtam, holott fogalmuk se volt róla nekem mennyire rosszul esett.

Mindenki jó valamiben a családban bezzeg, én nem. Én valahogy mindenben olyan esetlen voltam, mentek ugyan a dolgok, de nem éreztem azt, hogy egy fokkal is jobb lettem volna a többieknél.

Ezért is érlelődött meg bennem a gondolat, hogy hátrahagyok mindent és belevágok életem legnagyobb kalandjába. Kötöttségek nélkül, egyszerű kis magánemberként, csak a vak szerencsében bízva.

- Milyen munkát keressek magnak? – hiába vagyok rangos hercegnő, több millióval a bankszámlámon a kialakított kisember elképzelésembe nem illik bele mások pénzének elszórása.(családi vagyon) Vagyis munkára lesz szűkségem, mégpedig valami átlagosra. Nem akarok az első napon lebukni, másrészt a festőművészeti diplomámmal se jutnék sehova, max a McDonald’s- ba. – Jó döntsön a szerencse. – az álláshirdetési újságot kiterítem magam mellé az anyós ülésre, és szememet becsukva bökök egyet a papíron ujjamat otthagyva a megnyert pályázaton.

- Dr. Izabella Alonso, házvezetőnőt keres, havi fizetés 1350 svájci frank (kb: 220 000 ft). – nem álmaim munkája de jobb mint a semmi, úgyhogy megyek és megpályázom.