Sötét volt korom sötét az orrom hegyéig se láttam el, de azért rohantam. Csupasz talpam alatt összezizzentek a járdára lehulló falevelek. Úgy rohantam, ahogy csak bírtam, de még ez se volt elég a súlyos és erős test, a lábamnál fogva rántott le a kőkemény földre.
- Ne kérem. – rúgtam, haraptam, ütöttem ott ahol csak értem – Könyörgöm hagyjon békén. Ígérem a családom fizet magának csak hagyjon békén. – rettegés fogott el, nem akartam semmire se gondolni, főleg nem a fölöttem terpeszkedő idegenre.
- Ugyan kicsikém, nekem nem a pénz kell, hanem te. – alkoholtól bűzös lehelete hányingerkeltően gőzölgött be orrlyukaimba, eltelítve minden érzékszervemet.
- Maga utolsó féreg azonnal szálljon le rólam. – hosszában végig karmoltam az egész arcát, mire egy hatalmas nagy pofont kevert le.
- Te kis vadmacska, látom durván szereted. – kábultan próbáltam kivédeni a ruhám ellen indított támadását – Jobban jársz ha nem ellenkezel. – neveltetésemnél fogva nem tűrtem el ha parancsolgatnak nekem, és most se nagyon fogom eltűrni, főleg nem egy ilyen perverz állattól – hatalmas ütést mértem a legnemesebb testrészére, mire fájdalomtól küszködve legördül rólam. Pofonoktól kótyagosan újra futásnak eredek, bár már csak életösztön tartja bennem a lelket, tudtam hogy nem szabad megállnom vagy hátra fordulnom. Az a szörnyeteg még így is sokkalta gyorsabb és erősebb nálam, fél kézzel képes lenne akár kitekerni a nyakamat.
- Kicsikém ne menekülj, úgyis megkapom, amit akarok. – rekedtes hangja szirénaként szólal meg a füleimben – Végre törleszthetek valamit abból, amit a drága családod adott eddig nekem. – fogalmam sincs mit tett a családom ezzel a féreggel, de biztos megérdemelte – Én nem voltam elég jó nekik testőrnek, bezzeg az a nyápic kis Nicholas megfelelt. – tehát testtőr akart lenni, nem csodálom hogy nem vették fel a pszichológia teszteken mindig fennakadnak az ilyen elmebajos állatok - Tudom merre vagy – suttogja halkan, majd hirtelen a semmiből előttem terem. – És most végre eljátszadozunk. – időm se maradt arra, hogy végig gondoljam mire utalt, azonnal éles fájdalmat éreztem a tarkómon.
Oh!
VálaszTörlésJó reggelt Vietnam! Az, hogy már jócskán elmúlt, már dél is, nemhogy a reggel annyira nem fontos. A szándék a fontos, nem a haj...vagy valami ilyesmi...
Huh. A cím alapján valami egészen másra gondoltam, akkor még nem igazán vettem észre a fejlécet...de már nem igazán emlékszem, hogy is volt. Régen volt. Három másodperce.
Uh. Egy kicsit csapongok, és ráadásul, csak mondom és mondom, de hát ez van ha az embernek elgurult a gyógyszere és fáj a háta. Nem a nyerő kombináció...
Uh. Tetszik a bevezető. Azt hiszem ez alapján, nem sok körmöm fog maradni, míg felkerül az első fejezet...
Nem túl sok, de érdekes(a Laár pour L'artban volt= egyszer)
Uh. A lány nyilván a főszereplő...=)
Engem most jobban érdekel, ki az az agresszív állat, aki utálja(nagyon úgy jött le) Nicholast.
Szeretetteljes tisztelettel vagy akár fordítva is:
Ingrid
Ui.: Kicsapongó és értelmetlen. Ráadásul időt rabol....
Ui.2: Bocsi
Ui.3: =)
Hello :)
VálaszTörlésIgen a lány lesz a főszereplő, aki sajnos erőszak áldozata lett:(
A pasival aki megerőszakolta a továbbiakban nem fogok foglalkozni ő maga mint szereplő már nem fog megjeleni.
Tudtam hogy a cím zavaró lesz, de előbb utóbb megfogjátok érteni miért adtam ezt a címet.
Egyébként magát a címet Nora Robert regénysorozatából vettem a Cordina's Royal Family -ből.
Tarts idealistának, de esküszöm, azt hittem, hogy nem történik meg...
VálaszTörlésUh. Adtál gondolkozni valót, az biztos. =)=)
Pedig de, gondoltam nem írom már le részletesen, mert az egyeseknek nem tetszene, de ezek szerint lehet kellett volna.
VálaszTörlés