5.fejezet

5. fejezet

Bella szemszöge

Hát ezt mondhatom nagyon jól megcsináltam, életemben nem hazudtam még ekkorát, főleg nem így, szemtől szembe. Most mi a fenét mondok majd Krisznek? Hogy bocs van egy alkalmazottad, aki azt hiszi te lány vagy?!, de amúgy minden szempontból tökéletes. Lesül a bőr a képemről ha vissza emlékezek a beszélgetésre, de mit tehettem volna , annak a lánynak az arcára volt írva hogy pasival nem fog együtt dolgozni. Most mondtam volna el inkább az igazat? Lehet, de akkor még esélyt se adok nekik az összecsiszolódásra. Muszáj volt megtennem, végülis csak nekik akartam jót, most mindketten boldogok lehetnek. Krisznek van egy megbízható házvezetőnője, Hannának meg lett egy jó kereső állása. Kell ennél több?

- Mi az szívem, nagyon csöndben vagy – vége lett a versenynek Fer a harmadik helyen végzett, hullafáradt és mégis velem foglalkozik – Fáj a hasad? – meg kell zabálni amikor ennyire aggódik a semmiért. –Ha akarod félreállhatok a kocsival.

- Nem, nem kell. – sóhajtottam egy nagyot és belekezdtem az egész történet elmesélésének - Héten elkövettem egy oltári nagy hibát, és most próbálom magam meggyőzni arról, hogy nem is én tehetek róla, hanem a körülmények. –kezdek úgy viselkedni, mint egy boltkóros, aki minden gondjára talál megoldást.

- Értem és pontosan miben is hibáztál, mert ha én jól tudom csak Krisznek kerestél takarítónőt. – Fer úgy beszél róla mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lett volna, pedig egyáltalán nem volt az. Krisz elvárásainak megfelelni nehezebb, mint megmászni a Himaláját.

- Minden Krisz idióta ötletével kezdődött, hogy elvárásai vannak, amiket mindenféleképpen be kell tartanom.

- És felvetél valakit, aki nem felel meg Krisz elvárásainak? –haj, ha csak ez lenne a baj nem esnék így kétségbe.

- Nem, pont fordítva történt.

- Ezt most nem értem, hogy történhetett fordítva?

- Úgyhogy a jelöltemnek nem tetszett Krisz személyisége, jobban mondva a neme.

- A neme?! – Ferből szakad a nevetés, szerintem már tudja mi lett a vége az egésznek.

- Minden Krisz hibája – fakadok ki őszintén, mert olyan jó hogy végre elmondhatom valakinek - olyan embert akart aki mindenhez ért, erre betoppan az aki minden elvárásának megfelel, csak éppen egy bibi van vele, ki nem állhatja a pasikat. Szerinted mit kellett volna tennem? Küldtem volna haza?!

- Ha nem küldted el, akkor mégis mit tettél vele? – látom rajta hogy direkt csinálja, alig bírja vissza tartani a nevetését.

- Kicsit elferdítettem a valóságot. – és még milyen szépen fogalmaztam.

- Kicsit? – néz rám kutakodón Fer.

- Na jó nagyon. Azt mondtam annak a lánynak, hogy a barátnőmé a ház, akit Krisztinának hívnak.

- Krisztinának? – Fer most már tényleg majd meg szakad a röhögéstől –Te tényleg ezt mondtad annak a lánynak? Hát szívem kár, hogy nem voltam ott. Ennél már csak tudod mi lesz jobb, ha kiderül az igazság. – hírtelen nagyon jó kedve lett, biztos nagyon jó lehet kinevetni az állapotos feleségedet.

- Kösz Fer tényleg, nagyon sokat segítettél. – az út további részében nem is fordultam felé, hagy kuncogjon csak magában. Úgyse tudja, de ma biztos nem fog mellettem aludni, ha ilyen jó kedve van, akkor a kanapénak is nagyon fog majd örülni.

- Ugyan már szívem. – most bezzeg már visszakönyörögné magát.

- Nem hallak és nem is látlak téged. – tudom dedós módjára viselkedek, de olyan jó néha megregulázni Fert.

- Szerintem nem követtél olyan nagy hibát, biztos nagyon jól ki fognak majd jönni egymással. Krisz..tina – már megint kuncog – nagyon jó ember, és még nem láttam olyat , hogy ő valakivel ne találta volna meg a közös hangot. Szóval egyet se félj, nem lesz itt semmilyen baj. – remélem a baba is az apukája derűlátását örökli mert én egyáltalán nem vagyok benne biztos , hogy a jó döntést hoztam meg.

Hanna szemszöge

Bella itt hagyott a házban a kulcsokkal és azzal a jelmondattal, hogy ,,munkára fel”. A munka részével nem is lenne baj, csak a kivitelezéssel, azt se tudtam hol kezdjem el a rendrakást. Kint és bent is hatalmas a kupi, akárhova nézek csak rendetlenség. Végül mégis csak a belső tér mellett döntöttem.

- Akkor mosással kezdem, míg lemegy az első adag, addig a nappali kitakarításával talán végzek. – gyorsan felmentem az emeletre és vaktában próbáltam megállapítani, hogy melyik lehet Krisztináé. Sorra nyitogattam be a szobákba és nem igazán találtam meg azt amit kerestem. A női cuccokat, ellenben találtam egyéb fura dolgokat. Csak néhányat említenék ami enyhén szólva de szemet szúrtak : a negyvenhármas méretű edzőcipő arzenált, ami szerintem nem semmi, hány nőnek van ekkora lába, majd ezután szét néztem egy kicsit a fiókok között is, és nem egy, hanem rengeteg férfi ruhát találtam, jószerével női darabot nem is találtam. ( na jó , találtam egy fekete csipkés tangát, de ezt leszámítva tényleg semmit) Végülis Európában vagyunk a demokrácia melegágyában, lehet hogy neki így kényelmes, nem járhat minden nő szoknyában, magamon végig nézve meg kell állapítanom, hogy én se festek valami szalon képesen, akkor meg mire fel vonnom kétségbe munkaadóm nőiségét. Lehet hogy szegény csak bizonytalan, elvégre nincs sok ideje magára, ezért választja a könnyebbik megoldást, az előnytelen lógó farmernadrágot és a két számmal nagyobb pólókat. – Hum, de van itt még valami. - ujjaim közé csippentve emelem fel a következő bizonytalanságra utaló okot – Mióta járnak a nők boxer-ben? – Normális női fehérneműre nem telik neki, de D&G-re boxere igen. Komolyan mondom menten eldobom az agyamat. – Ezt most szépen vissza teszem a helyére. – gyorsan összeszedtem a piszkosnak vélt ruhákat majd az ágynemű huzatokat is, és lebattyogtam a pincébe ahol a mosógépnek sok valószínűséggel lennie kell. – Legalább egy valami stimmel a házban. - mert két vadonatúj mosógépet találtam a pincében, a tulajdonos nem sokat használhatta őket, ugyanis még a védő matrica is rajta volt a kinyitható üveg részen. Gyorsan szétválogattam a ruhákat a színűk szerint, majd beállítgattam a programokat és indulhatott is a mosás. – Legalább ezzel megvolnék – csaptam össze elégedetten a kezeimet. Következő lépés, keresnem kell valamit amire kiterítgethetem a ruhákat. Persze hogy ez se ment olyan könnyen, mint ahogy elképzeltem, a pince leghátsó és legpiszkosabb részében találtam rá a száritokra. Tiszta szutyok lettem, mire a ruhákkal végeztem és akkor még az igazi takarításhoz hozzá se kezdtem.

Az emeleten újra kezdődött minden előröl, ez a ház nem adja könnyen magát. Még a legnehezebb teniszórámon se fáradtam el annyira, mint most a bútorok tologatásában és a szőnyegek felcsavargatásában. Ja és akkor még csak ezután jött a padló felnyalása, és bútorok teljes körű áttörölgetése, és visszahelyezése úgy hogy az nagyjából még jól is álljon.

Miután végeztem a nappalival egy szalmaszálat se tudtam volna felemelni úgy rogytam le a szófára, hogy a végkipurcanás utolsó mindent elsöprő pillanatában voltam. Végül úgy döntöttem, hogy maradék erőmet egy jó meleg vizes fürdésbe fektettem be, az talán feledtetni fogja ezt a rémálmot, amiben már két órája részem van.

- Hajrá. – négykézláb, egyáltalán nem hercegnőisen bevonszoltam magamat a fürdőszobába, ahol azonnal megengedtem a meleg vizet – Krisztina csak nem veszi zokon, ha itt fürdök meg, és egyébként most már én is itt lakom valamilyen szinten. – gyorsan befeküdtem a medence nagyságú kádba, és perc alatt ellazultam. – A világ legokosabb embere lehetet, aki feltalálta a fürdőkádat.

- Az biztos. – csak hallucinálok vagy csak a fizikai munka teszi, de mintha egy férfihangot hallottam volna. A biztonság kedvéért kitörlöm a habot a szememből és hátra fordulok, hogy meg nézem hallucinálásom tárgyát.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.