4.fejezet

4.fejezet

Krisz szemszöge

A házamat elözönlötték a furábbnál furább alakok. A pirszinges agyon tetovált férfiaktól a kövér műkörmös vénszatyrokig minden felvonult a múlt héten, éppen csak az a személy nem jelent meg, akire a házamat nyugodt szívvel rá bíztamhattam volna.

Ugyanakkor felkellett tennem magamnak azt a kérdést, hogy ugyan kit keresek én valójában? Mennyire legyen tökéletes a jelentkezőm. Magamból kiindulva egyből rávágtam, hogy nagyon. Ha én dolgozom, azt ezerszázalékos bedobással teszem, semmit nem csinálok félgőzzel, ugyanakkor szembe kell néznem a ténnyel, hogy ezt mással szembe aligha várhatom el, főleg nem egy takarítónőtől. Hisz mennyre lehet értelmes, vagy iskolázott, mennyire lehet jó nevelt az, aki kénytelen ilyen munkalehetőségből fenn tartani magát? Az eddigi jelentkezők alapján semennyire.

- Figyelj Bella szerintem rekesszük be ezt az egész keresés programot. Eddig is megvoltam takarítónő nélkül és ezután is megleszek. – nagyra értékelem Bella segítségét, de neki is be kell látna, hogy ez most nem jött össze.

- Ez a baj a pasikkal, hogy nem kitartók. – szerintem elég sokáig vártam – Mi van ha holnap beállít aki minden szempontból tökéletes? Ha, akkor mit csinálsz? Megmondom én, a fejedet fogod a falba verni, mert elhalasztottad a nagy lehetőségedet arra hogy legyen egy szép tiszta házad. – Bella csodálatos védőbeszédet rittyentett, de én akkor se tudom ezt tovább folytatni.

- Bella, ha még lenne kedvem se tudnám tovább folytatni a keresést. Holnap el kell utaznom a drágalátos férjeddel együtt a következő versenyhétvégére. – tárom szét bosszúsan a kezeimet - Tényleg nem tudok itt lenni.

- És mi lenne ha én maradnék itt? Te szépen elmész a verseny hétvégédre én meg addig megtalálom álmaid házvezetőnőjét. – ez már az első pillanatban is túl jól hangzott, hogy igaz legyen, viszont nem bánthatom meg Bellát.

- Na jó legyen. – emelem fel kezeimet a megadás jeleként –Viszont vannak kikötéseim, amiket be kell tartanod.

- Mik lennének azok? – Bella gyorsan előhúz egy jegyzetfüzetet és egy tollat a táskájából.

- Szóval első számú kikötés, ne legyen öreg a jelentkező, mondjuk olyan húsz és harminc év közötti legyen. – mihez kezdjek egy vénszipirtyóval aki egyfolytában csak azt hajtogatja hogy a fáj a háta, és ez miatt nem tud megmozdulni.

- Aha, ez könnyen megoldható. – bólogat beleegyezően Bella.

- Továbbá, legyen ápolt, már amennyire egy normális ember lehet, viszont műkörmöket nem akarok. – elvi tény hogy a műkörmös nők az életben nem mosogattak még el egy tányért sem.

- Jó. Még valami extra kívánság? – enyhe rosszallást hallok ki legjobb barátnőm hangjából.

- Legyen normális, és tudjon jó kajákat főzni, ja és az sem hátrány ha tud kertészkedni, mert a kertem is egy szemétdombhoz hasonlít, valamint nem árt ha tud barkácsolni , mert néha problémák vannak a vezetékekkel. – Bella a felsorolás végén kigúvadt szemekkel néz rám.

- Krisz, nem akarlak megsérteni, de ennyi mindenhez senki nem ért. Neked egy univerzális ember kell, egy robot, aki mindenhez ért. Viszont az életben nem fogok olyan embert találni, aki jól tud főzni és a vízvezetékeket is tud szerelni, ja és mellesleg még kertészkedéshez is konyít egy kicsit. Lentebb kell adnod az elvárásaidból. – jó lehet hogy egy kicsit elragadtattam magam, de akkor is, nekem a tökéletes kell.

- Na jó a barkácsoláshoz nem kell érteni, de a többihez ragaszkodom. – ennél lentebb már tényleg nem adom, hiába nézz rám ilyen szúrós szemekkel Bella.

- Jól van legyen. De ne csodálkozz ha a végére nem marad senki. – titkon én is ebben reménykedek, elegem van már ebből az egészből.

Hanna szemszöge

Kicsit viaskodtam magammal, de végül úgy dönthettem, hogy nem szállok szembe a sorssal, ha ide küldött erre a helyre, akkor biztos meg volt az oka. A ház előtt parkolok le, és meg kell hagyni kívülről nem is néz ki annyira rosszul, nem úgy a kert, az egy természeti katasztrófa. Szinte bűn így parlagon hagyni egy ilyen jó fekvésű ingatlant. Ha én a tulajdonos helyében lennék, tele ültetném mindenféle színes virággal, vagy konyhakerti növényekkel amiknek még a későbbiekben is hasznát tudnám venni.

Végül hogy ne kelljen többet a kert felé néznem, gyorsan megnyomtam a kinti kapu csöngőjét, ami egyből egy éles sípolással jelez, hogy akár bentebb is mehetek.

A házba belépve se találok nagyobb harmóniát, mint kint a kertben. Minden szanaszéjjel hever, mintha csak gyorsan ledobták volna a tárgyakat, semminek nincs meg a megfelelő helye. Például mit keres a tv a földön, vagy miért vannak az elmosatlan tányérok az asztalon, miért nem a konyhában vannak? Nekem a szüleim soha nem engedték volna meg ezt.

Viszont legalább rájöttem valamire, most már tudom miért ilyen magas a fizetés.

- Á egy újabb jelentkező? – hátra fordulva egy igencsak elegáns nőt veszek észre, aki annyira kitűnik a környezetből, hogy az egész éves jövedelmemet rá tudnám tenni hogy a ház nem az ő tulajdona. Nincs azaz isten, hogy egy Chanel táskát viselő nő képes legyen megmaradni ekkora rendetlenségben.

- Igen az lennék. Johanna Cordina vagyok. – nyújtom felé a kezem, úgy ahogy már kiskoromban is tanították.

- Én Izabella Alonso vagyok. – érdekes a dr. titulusát lehagyta, ebből arra következtettek, hogy nem szeret kérkedni a tudásával. – Szerintem menjünk beljebb. – gyorsan lehuppanok a nappaliban található bézs fotelek egyikébe. – Először is azt szeretném megkérdezni hogy tegezhetlek –e? – mindig új élményekkel gazdagodik az ember, ezt még soha nem kérdezték meg tőlem, és most nagyon jól esett hogy egyáltalán fel merték tenni.

- Persze nyugodtan szólíts csak Hannának.

- Te meg Bellának. – illik rá a neve, még a hercegnők is ölni tudnának az ilyen fehér porcelán bőrért, a szőke loknis hajáról meg már nem is beszélve. – A ház nem az enyém hanem az egyik barátomé és ő kért meg hogy vigyázzak házára valamint segítsek neki megfelelő házvezetőnőt találni. – egy barát könyörgök ad hogy ne egy pasi legyen, elegem van a pasikból, mióta történt azaz incidens nehezen birkózok meg a férfiakkal.

- És milyen nemű is lenne ez a barát? – kicsit furcsán hangzik a kérdés még az én fülemnek is, de jobb előre tisztázni a játékszabályokat.

- Nos – Bella úgy néz rám mint aki két szám közül próbálja a jót megsaccolni - ő … ő lány. – hu de nehezen születet meg ez a válasz. – Krisz…tina kicsit nehezen tud rendet tartani, rengeteg dolga van.

- Azt vettem észre. –akkora itt a kupi, hogy egy hónap is kevés lenne, arra hogy mindennel végezzek.

- Szegényke sokat utazik, és ez miatt nincs sok ideje a házra. – ja én is ezzel védekeznék ha egy szemétdomb kellős közepén élnék. – De hétközepére biztos ő is haza jut és köszönteni fog téged.

- Biztos…

- Ha nem veszed tolakodásnak akkor szeretnék néhány rutin kérdést feltenni.

- Vágjunk bele. – éltem első állás interjúja, hát nem szuper?

- Hány éves vagy? – ezek tudom még csak a bemelegítő kérdések.

- Huszonkettő, tudom hogy nem látszom annyinak de az vagyok. –Bella erre kipipál valamit a füzetében.

- Tudod a barátnőm kicsit szenilis és nem szereti a műkörmös nőket, ezért szeretném tudni hogy te …- elég kínos ez Bellának ezért gyorsan félbeszakítom.

- Nem szándékozom vadmacska körmöket növeszteni. – egy újabb pipával lettem gazdagabb.

- Fiatal vagy, de gondolom tudsz ezt azt főzni? – ez most a gasztronómiai tudásomra vonatkozó kérdés.

- Főként a francia konyhában vagyok otthon, de gyorsan tudok alkalmazkodni az igényekhez. – ez egy diplomatikus válasz volt tőlem. Ugyan össze tudok ütni néhány fogást, de egy egész menüsornál már én is akadályokba ütközök.

- Jó nagyon jó. – Bella arca egyre jobban enged fel ami jó jelnek tűnik.

- A kertészkedés mennyire megy? – vajon mennyire kiterjedt egy házvezető nő hatásköre? – Persze nem azt várjuk el tőled, hogy az egész kertet te magad tedd helyre, de jó lenne egy kicsit helyrepofozni. – aha nem várják el de azért jó lenne ha mégis.

- Szeretek kertészkedni, otthon van egy kisebb üvegházam. – ezt most legalább nem hazudtam, az egyik kedvenc hobbim a kertészkedés.

- Utolsó kérdés jön. – hála az égnek – Mennyire szeretsz barkácsolni, mármint szerelni?

- Őszintén? Semennyire. Na jó kitudok cserélni egy kiéget égőt , és nagyjából összetudok szerelni egy bútort, de ennél többet ha meggebedek se tudok. Nagyobb hibáknál inkább kihívnám a szerelőket. – ez nem tudom mennyire rontotta az esélyeimet, de nem fogom azt hazudni, hogy képes vagyok fából vaskarikát előállítani.

- Hát köszönöm hogy őszintén válaszoltál, sokan a hazudtak volna az utolsó kérdésnél. – e szerint nekem is azt kellett volna tennem, jaj de hülye vagyok hogy nem tettem.

- Akkor most, buktam az állást? – ennyit a sorsról meg a szerencséről.

- Ó, nem egyáltalán nem. Sőt ha megfelel neked a hirdetésben szereplő ár, akkor felvagy véve.

- Naná hogy meg, akarom mondani igen. – majd kiugrom a bőrömből sikerült, egyedül csináltam és sikerült.