4. fejezet

4. fejezet

- Szabad! – ordítottam ki mérgesen. Mire belépett egy olyan személy, akire a mai nap után végleg nem számítottam. Komolyan mondom már csak ő hiányzott a boldogságomhoz.

- Elnézést zavarhatom. – már majdnem azt mondtam, hogy nem, de végül csak a jólneveltség győzedelmeskedett a sértettségem felett.

- Persze. – intettem az előttem lévő szék felé. Ő kényelmesen elhelyezkedett, miközben megpróbált észrevétlenül szétnézni az irodámban. Ahogy megítéltem elsősorban a diplomámra volt kíváncsi, amit meg is talált, a hátam mögött, egy másikkal együtt. A másik diplomámat nem igazán használom, mivel jó szerével semmi köze sincs a mostani munkámhoz, de érdekes volt elvégezni levelezős tagozaton. Ahogy elnéztem a felhúzott kérdő szemöldökét ez még őt is meglepte. Na igen ritka, hogy egy orvosnak műszaki végzetsége legyen. Ezután sorba vette az egyéb úton kapott okleveleimet, és a dicsőség falamat, amin a pácienseimmel együtt feszítek. Erre a falra vagyok a legbüszkébb, itt látható a falon az egész eddigi munkám gyümölcse, azoknak a gyerekeknek a képe, akiknek, így vagy úgy de segítettem.

- Csak szerettem volna elnézést kérni. – tördelte idegesen a kezét, amiből arra következtem, hogy nem sokat kér másoktól bocsánatot - Elhamarkodottan ítéltem meg önt. – hajtotta le szégyenkezve a fejét.

- Bocsánatkérés elfogadva. – mosolyogtam rá. Végül is ide jött és bocsánatot kért.

- Tényleg? – kérdezte meg döbbenten hitetlenkedve.

- Aha – válaszoltam esetlenül - nem vagyok haragtartó típus, másrészt mindenki így reagál a koromra. Nem maga az első, és nem is maga lesz az utolsó, aki kétségbe vonja a szakmai hozzáértésemet. – nem hiába, azért ha kell én is meg tudom mondani a magamért, és így elnézve őt, most biztos egyenlítettem a láthatatlan tabellánkon.

- Oké egy–egy. Ezt most megérdemeltem. – látom megtört nála a jég. – Akkor akár tegeződhetnénk is? – láttam rajta, hogy komolyan gondolja, így beleegyeztem.

- Én benne vagyok, ha te is? – direkt kiemeltem a végét.

- Benne. – mosolyog őszintén - Szia Raquel vagyok.

- Én pedig Izabella, a barátoknak meg csak Bella.

- Örülök neki, hogy kibékültünk. Tudod alapjába véve nem vagyok ilyen hárpia. Csak...

- Csak félteted a fiadat, és valakin le kellet vezetni a feszültséget. Megértem tényleg. Mindenkinek vannak rossz pillanatai, ez miatt nem mentegetőznöd.

- Kár, hogy nem mentél pszichológusnak, lehet jobban keresnél, mint most. – jegyezte meg viccesen.

- Nem váltam volna be, annál én temperamentumabb jellem vagyok. Ne értsd félre, szeretem az embereket és szívesen végig hallgatom őket, de életem minden napján nem tudnék mások gondjával és bajával együtt élni. Már pedig egy jó pszichológusnak ez a dolga, én ehhez úgy érzem kevés lennék. – meg nehezen tudnám más életét helyre hozni, amikor még a sajátom is romokba hever. Hiába van egy jól csengő állásom, saját lakásom, ez még nagyon kevés a boldog élethez.

- Ha te mondod. Egyébként érdekesek a képeid. – mondtam én, hogy jó alaposan megnézte őket.
- Ők az én büszkeségeim, még most is emlékszek mindanyiuk nevére. Tudod vannak olyan orvosok akik kirekesztik az érzéseket, minden pácienst test és név nélkül kezelnek, nekem ez sajnos nem jött be. Eleinte próbáltam én is érzéketlen maradni , hiszen az orvosnak mindenkit egyenlő féleképpen kell kezelniük, de tudod ez nem megy olyan könnyen ha előtted van egy kisgyerek és kinyújtja érted a karját. – itt egy kicsit elhúztam a számat, ami egyből fel is tűnt az újonnan szerzett barátnőmnek.

- Halt meg már valaki a kezeid között? – ezt a kérdést egyik orvos sem szereti. Nem hiába.

- Igen volt. Az első gyerek páciensem. Agydaganattal kezeltem. Sajnos nem lehetet megmenteni, már túl volt az utolsó stádiumán is a betegségnek. Azóta nem megy az érzéktelenség.

- Értem. És én még azt hittem, hogy a fiam munkája a nehéz.

- Ők veszélyeztetik a saját életüket mi pedig más az életért vagyunk felelősek. Szerintem kiegyenlítet az erőviszony. Bár néha nagyobb felelősség más életét a kezedben tartani, mint a magadét. – megint csak a testvéremnél lyukadtam ki. Úgy látszik ez az esett éltem végig kísérteni fog.