Bevezető

Sziasztok itt lenne az újabb történetem. Magáról a történetről olyan sok mindent nem akarok elárulni , mivel a bevezetőben benne lesz minden.


Ikerkristály

Ikreknek lenni a világ egyik legcsodásabb dolga, gondolják egyesek. Mások pedig akik maguk is ennek a csodának a részesei teljesen más állásponton vannak. Ezen a véleményen voltam én is, egészen egy bizonyos napig, ami mindent megváltoztatott az életemben. Addig csak magamnak éltem, nem érdekelt senki véleménye, mondhatni igazi lázadó voltam, aki notorikusan szegte át az összes elé állított szabályt. Nem érdekeltek a következmények, gondtalanul tetem azt, amit akartam és senki nem tudta megállítani az ámokfutásomat. A szüleim próbáltak rám hatni, de minden hiába volt, ha én valamit a fejembe vettem, akkor senki nem állíthatott meg, még a testvérem sem.

Na igen, az én édes kistestvérem. Hiába minden genetikai hasonlóság szinte semmiben se hasonlítunk. Ő a megalkuvás jelképe, míg én az örökös dac voltam. Ha ő azt mondta, hogy fehér én azonnal rávágtam, hogy fekete. Szinte semmiben se egyezett meg a véleményünk. Mégis valami miatt elválaszthatatlanok voltunk, talán nálunk is működött az ikrekre jellemző ösztönös ragaszkodás.

A hibát mégis én követem el aznap. Hagynom kellett volna magam lebeszélni, de a fránya büszkeségem nem engedte. A rendíthetetlen bizonyítás vágy vitt tovább, hogy megmutassam mindenkinek, hogy egy lány is lehet olyan jó gokartos, mint egy fiú.

A gond csak ott kezdődött, hogy a húgomat az Istenért se lehetett levakarni magamról. Megállás nélkül szajkózta a magáét.

- Bella kérlek ne tedd meg. – ragadt karon ikertestvérem- Erre még nem vagy kész. – könyörögve nézett rám saját lelkiismeretem, de most még húgom könnybe lábadt riadt szemei se tudtak eltántorítani a célomtól.

- Nézd Ailen nem tudsz megakadályozni, indulni fogok azon a versenyen és megmutatom annak a sok nagyszájúnak, hogy vagyok olyan jó, mint ők. – taszítottam el magamtól durván, majd tovább akartam indulni, de húgom akaratos hangja megállított.

- Jó akkor én is indulni fogok. Ha neked szabad, akkor nekem is. – most direkt ki akar kikészíteni?

- Te nem mész sehova, max a nézőtérre. Nem tudok veled is foglalkozni a pályán. – fordítottam neki újra hátat.

- Nem kell velem foglalkoznod a pályán. – vágta fel dacosan az állát. – Ha hiszed, ha nem, én is konyítok a vezetéshez. – nehéz lenne nem elhinni, hisz elvégre ugyanaz az apánk. Egy volt formula-1 –es pilóta lányaiként nem kis tehetséget örököltünk mindketten.

- Más a gyakorlat és más az elmélet. Ailen a kocsit érezni kell, nem tanulmányozni. – szegény testvérem ugyanolyan megszállítottja a kocsiknak, mint én, de egy gyerek kori baleset miatt abba hagyta a gyakorlati vezetést, és a könyvekben szereplő autó csodáknak szentelte az életét. – Ameddig félsz a volán mögé ülni addig a pályán nincs semmi esélyed.

Akkor még reménykedtem benne, hogy testvérem szót fogad. Ám mint az lenni szokott most is követett, és meg is lett az eredménye. A verseny vége előtt egy körrel bemondták, hogy box utcák előtti kanyarban két versenyző súlyosan összeütközött. Én akkor még nem is foglalkoztam vele, csak akkor kezdett el jobban érdekelni, amikor a bemondó bemondta a porul járt versenyzők nevét. Az első név nem rendített meg bennem semmit, de a másodiknál úgy éreztem, hogy ott esek össze. A testvérem nevét mondta be a bemondó.