7.fejezet

7. fejezet

Fernando szemszöge

Ez a nő a maradék türelmemet is felélte. Beállít ide, mint valami földre szállt angyal, erre kiderül, hogy ő maga a megtestesült ördög. Egyébként is, mit gondolok én ilyenre, nem is érdekel. De akkor is?! Még senki nem mondott így ellent nekem, és ez bosszant és egyben vonz is egyszerre. Na jó, mi van velem? Lehet tényleg igaza van ennek a kis doktor nőcskének és súlyosabb fejsérülést szenvedtem, mint az gondoltam.

Egyáltalán mi tetszik benne? Tettem fel magamnak a következő kérdést, mert tudtam addig úgysem pihenhetek, míg ezen a kérdésen túl nem jutok.

A hevessége, a humora, a kinézete. Igen biztos csak a kinézete miatt vagyok így begerjedve rá. Semmi más miatt. De akkor miért reagáltam úgy az érintésére? Mintha csak apró szikrák pattogtak volna ott ahol a bőrünk érintkezett. Különös érzés volt, eddig ezt nem éreztem soha egyik barátnőmnél sem.

- Haho Fer, figyelsz te rám egyáltalán? – legjobb barátom hangja térít magamhoz.

- Persze Krisztián. Minden egyes szóra odafigyeltem. – erre olyan kérdő szemeket meresztett rám, hogy én attól kezdtem rettegni, hogy szemei kiesnek a helyükből. – Na jó, fogalmam sincs miről beszéltél.

- Á, és ennek van valami oka?

- Nincs semmi. – vágtam rá gyorsan.

- Persze, na valld csak be, hogy rád is nagy hatással volt a kis doktor nő. Tudod a fiuknak majdnem lesett az álla a döbbenettől, amikor kiderült, hogy ő lesz az orvosod. Egy ilyen nőért még én is összetörném magam. Öregem te hatalmas nagy mázlista vagy.

- Nem minden a külső, az a nő egy igazi kis boszorka.

- Boszorka? – nevet fel hangosan Krisz.

- Igen, addig örülj míg nem kerülsz a kezei közé. Olyan mint egy alattomos kígyó, a nyakad köré tekeredik, és amikor már nem kapsz levegőt beléd harap, hogy beléfecskendezze az összes mérgét.

- Szerintem ez túlzás. – húzta meg kétkedve vállait.

- És ugyan miért? – ha már a legjobb barátom is az ő pártjára áll, ott már valami van.

- Mert ő volt, aki megmentet…

- Nagy ügy ez a munkája. - próbáltam hárítani, holott tudom ez igenis fontos dolog.

- Kétszer is!?– nem tudtam min akadjak ki jobban, Krisz vehemenciáján vagy attól, amit mondott.

- Mi van? – döbbentem meg teljesen.

- Szerintem nagyon félreismerted őt. Ahogy először mi is tettük.

- Miért? Ne hogy az mond hogy ő maga a szent lélek, csak gonosz alakot öltött?

- Látszódik, hogy anyukádra ütöttél, ő is először megbántotta, utána meg mehetett bocsánatot kérni.

- Mi, az anyám?- egyikmeglepetésből esek a másikba. - Az én anyám bocsánatot kért tőle? Na ezt megnéztem volna.

- Nekünk mondod. – vigyorodott el ördögien- Azóta viszont puszipajtások.

- Ő és anyám? Ez a nő tényleg valami varázsló. – hogy tudta így behálózni az ismerőseimet.

- Nézd, először mi se nagyon hittünk neki, persze ezt senki nem merte szóvá tenni kivéve az anyádat. Aztán jött a forró vizes zuhany, kiderült, hogy az a nő egy igazi kis csodabogár ilyen IQ-ról mi max csak álmodozhatunk, mint ami neki van. Az altató orvosod szinte ódát zengett róla. Ja és plusz még vért is adott neked. Másodjára meg lefutotta a maratont, csak hogy ide érjen és újraélesszen. Szóval összegségében nekem nem tűnik gonosz dögnek.

- Csodabogár? Mégis miért lenne ő különb nálunk?

- Állítólag olyan mendemondák keringenek róla, hogy tizenhét évesen megpattant otthonról és azóta egyedül él. A főiskolát egyedül kitüntessél végezte el, és hogy teljesen a munkájának él.

- És akkor mi van? Ettől még nem adok neki Béke Nobel Díjat.

- Látom téged nem lehet semmivel se meggyőzni, ezért gondolom az se ütne nagyon szíven, ha elhívnám randira.