8.fejezet

8. fejezet

Fernando szemszöge

- Látom téged nem lehet semmivel se meggyőzni, ezért gondolom az se ütne nagyon szíven, ha elhívnám randira. – ő meg a boszorkány? Na ne, össze se illenek. Ez biztos csak valami vicc akart lenni, tudom hogy nem is gondolta komolyan. Eddig ilyen típusú nővel nem is kezdtünk. Nekünk tökéletes megfeleltek az egyéjszakás kalandok.

- Nem vagy te beteg? – tettem látványosan homlokára kezemet.

- Nem. Miért lennék? Csak azért nem leszek beteg, mert randira hívok egy csinos és okos nőt. Neked meg amúgy se tetszett, akkor meg minek húzod fel magad? – Krisztián fürkésző szemei nagyon idegesítettek, de akkor se fog kelepcébe csalni, ilyen kis aljas húzással még nem szed ki belőlem semmit.

- Akkor vita letudva, ha vissza jön majd megkérdezem. – Krisz mindentudó mosolyától szinte hányni tudtam volna. Nem értem mit esznek azon a nőn a többiek?

Bella szemszöge

Vége a napnak és a műszaknak. Köszönöm Istenem. Végre haza mehetek és bedőlhetek a jó pihe puha ágyikómba. Ahol nincsenek csökönyös páciensek és hadakozó hozzátartozok. Vár engem a béke és a nyugalom szigete, csak érjek egyszer oda.

- Doktor nő, keresik a 314-es szobából. – jaj ne már nyűgösködtem, már majdnem kint voltam az épületből , szabályosan az épület ajtajában álltam.

- Fontos az ügy? Már át is öltöztem. – azért hétköznapian nem szeretek mutatkozni a betegek közt.

- Igen, állítólag nem tűr halasztást. – na persze. Esküszöm legszívesebben itt hagynám azt a pökhendi beképzelt alakot, de mivel ő most a korház kezelése alatt áll kénytelen vagyok végig hallgatni az ostobaságait.

- Jó megyek. – átöltözni viszont már tényleg nem fogok a nagyságos úr miatt. Van vagy negyven fok, egész nap majd megdöglöttem a melegben, és a hosszú zárt ruhában.

- Jaj köszönöm szépen doktor nő. – mi ütött ebbe a nőbe úgy mosolyog mintha megütötte volna a lottó ötöst. Felettébb gyanús, és már tudom is hogy honnan fúj a szél. Természetesen pökhendi úrtól, biztos kiszúrta szerencsétlen kollegám szemét egy kis aláírással vagy belépővel. Ami egyrészt gátlástalan másrészt etikátlan a többi betegünkkel szemben. Itt mindenkit egyféleképpen kezelünk csak azért mert ő egy Forma -1 pilóta, aki akkora ego-val rendelkezik, hogy majd rá szakad a korház plafonja még nem kellene megvesztegetnie az embereket.

- Várjon csak…- állítom meg a karjánál fogva – Soha többé ne fogadjon el egyik betegünktől se semmit. A mi korházunk a pártatlanságáról híres. – láttam rajta hogy nagyon megijedt.

- Értem és nagyon sajnálom. Többet ez nem fordul elő.

- Remélem is. – nem tudom mit gondolt Fernando, de ez miatt akár el is veszthette volna az állását ez a szegény nő.

Dühösen caplattam fel a második emeletre ahol ”kedves” betegem várt.

- Mondja maga tényleg ekkora idióta?- nem vesztegettem az időmet kopogással, egyből a közepébe vágtam. – Azt a nőt akár ki is rúghattam volna a maga hibájából. A mi korházunkban nem divat az ajándékozás, sem a megvesztegetés. Ezért még most szépen megkérem, hogy azonnal hagyja abba. Maga itt ugyanolyan beteg, mint bárki más. Nem fogunk magával másképp bánni csak mert híres. – dühömet kiadva vettem csak észre hogy a szoba másik oldalában többen is állnak, és észrevehetően jót mulattak az előbbi kis jelenetemen. - Bocsánat, ha megzavartam valamit. De ezt mindenféleképpen el kellett mondanom. – ezt az égést, sikerült kiborulnom a fél Foma-1- es mezőny előtt.