12.fejezet

12. fejezet

Bella szemszöge

Reggel sikerült hót komás fejel felébrednem. Ilyenkor érzem azt, hogy nyolc óra alvás ide már rég kevés, ha legalább két napot kaphatnék, na akkor már azt mondanám, hogy kipihentem magam és kész jöhet a következő műszak.

- Hádész, merre vagy? – ez a kutya néha úgy el tud tűnni. – Hádész nem érek rá bújócskázni. A gazdinak mennie kell dolgozni. – vajon hova tűnhetett, soha nem szokott csak úgy elmenni reggelente. – Hádész? – halk kaparást halottam a terasz felüli ajtótól. – Hádész, Istenem mi lett veled? – csak úgy habzott a szája. Valaki megmérgezte. Biztos az a mogorva vén szomszédom lehetet. – Nyugi Hádész – simítottam végig a fején – azonnal hívok neked orvost. – visszaszaladtam a házba és azonnal tárcsáztam Hádész orvosát.

- Péter jaj de jó, hogy elértelek. – valamit mérgesen beledünnyögött a telefonba- Igen tudom mennyi az idő. – egy kicsit morcos, mondjuk én is az lennék, ha hétórakor valaki hívogatna. – Segítened kell valaki megmérgezte Hádészt, és nagyon rosszul van. Habzik a szája és fel se bír kelni. – azt mondta azonnal jön. – Köszönöm, és még egyszer bocs a korai zavarásért.

- Na jó még felkell hívni a korházat is, így még se hagyhatom magára Hádészt. – úgyhogy jöjjön aminek jönnie kell.

- Hallo Betti. – hál istenek egyből ő vette fel - Igen én vagyok az, ma nem tudok bemenni, kiveszek egy szabad napot. Nem nincs semmi bajom. – miért olyan nagy szám ha kiakarok vennie egy szabadnapot. – Hádészt megmérgezték, és most vele kell maradjak. A betegekkel nem lesz semmi baj az ujjakat meg el tudja látni András is. – Betti hamar elfogadta szabad napomat, mivel pontosan jól tudja mennyit jelent nekem egyetlen kutyusom. –Akkor majd holnap bemegyek. Szia. – miután elköszöntem tőle is újra kirohantam Hádészhoz. – Látom nem lettél jobban, de jó hír, jön a felmentő sereg.

Fernando szemszöge

Már nagyon vártam kedvenc doktornőm megérkezését, szinte percenként lestem a falon lévő nagyórát, de az idő mintha csak az én kedvemért lassult volna le teljesen.

- Jó napot! – lépett be mosolyogva egy idegen férfi. Hé ez meg kicsoda? Nekem nem is ő az orvosom. – Dr. Sípos András vagyok a másik osztályvezető.

- Napot. – morogtam neki.

- Látom nem rám számított. – hát nem – A doktor nő egy váratlan dolog miatt nem tudott ma bejönni, de holnap már valószínűleg újra dolgozni fog. – valószínűleg? Ez mit akar jelenteni, csak nem valami baja lett.

- Csak nem valami balesett érte? – muszáj volt megtudnom, addig biztos nem tudnék megnyugodni ameddig nem tudom biztosra hogy jól van.

- Őt nem, de a kutyáját igen. Valami örült megmérgezte, és korházba kellett vinnie, most ott van vele. Imádja azt a monstrumot, komolyan mondom, egyesek még a gyerekeiket se szeretik annyira, mint ő azt a kutyát. – egy mázsás súly esett le a szívemről. Csak a kutyája beteg. Eddig nem is tudtam hogy lehet ennyire aggódni valakiért. Most meg két perc alatt majdnem szívinfarktust kaptam.

- A kutyája, ekkora nagy állatfanatikus? – azaz igazság hogy nem vagyok valami nagy állat fan.
- Nem mondanám, de Hádészért oda van. Azóta ismerik egymást hogy Magyarországra jött, és így olyan neki mintha lenne egy bajtársa. Vagy legalábbis egy kisgyereke, akiről gondoskodhat. – Hádész? Ez a név nem sok jót ígér nekem. Miért érzem azt, hogy sok gondom lesz még vele. De várjunk csak, mi az hogy Magyarországra érkezett. Egyáltalán akkor honnan jött ide, ha nem idevalósi?

- Ő nem magyar? Akkor mégis honnan származik?- úgy látom ez az orvos nagyon szeret beszélni ezért próbálok a lehető legtöbbet belőle kiszedni.

- Nagyon sok mindent nem tudok róla, de a nemzetiségét éppenséggel igen, finn. Finnországból jött, legalábbis nekem azt mondta. – hú ezt nem hittem volna, akkor jó messzire keveredett az otthonától. – Szerintem a neve se igazi, mert nem sok finnt láttam eddig magyar névvel rohangászni. – ez kezd egyre izgalmasabb lenni. Itt van a nő aki tetszik, és szinte semmit se tudok róla, még az igazi nevét se.