21. fejezet

21. fejezet

Bella szemszöge (ugrunk egyet az időben kerek egy hónapot) itt még délelőtt van

Életem egyik legjobb honapja volt ez a mostani. Rengeteget meglepetésben és boldogságban volt részem hála Fernek. Minden egyes napra tudott valami újdonságot nyújtani, ami miatt dőltem a nevetéstől. Mégis az egyik legszebb meglepetése, amivel végleg a szívembe lopta magát, azaz volt, amikor önként jelentkezett kedvenc betegeim meglátogatására. Annyira aranyos volt a picurik közt, teljesen elérzékenyítem, amikor láttam mennyire jól kijön velük.

- Min töröd a fejed? – simogatja végig az arcom élét.

- Csak az elmúlt egy hónapra gondoltam. – nem akartam keserűnek vagy szomorúnak tűnni, ennek ellenére nem tudtam elrejteni a hangomból a keserű élt.

- Azért ennyire nem volt rossz velem, vagy igen? Nagyon szomorúnak tűnik a hangod. – néz rám boci szemekkel.

- Nem dehogy. – öleltem szorosan magamhoz – azért vagyok szomorú, mert holnap elmész – a vállgödrébe hajtottam a fejem, és jó mélyen magamba szívtam a férfias illatát.

- Ez miatt nem kell ennyire letörtnek lenned. – ölelt ő is jó sorosan magához és közben hátamat simogatta – Nem megyek el véglegesen.

- Nem, de nem is leszel itt folyton. – tudom, hogy most a hisztis barátnőit utánozom, amitől mindig frászt kap, de nem tehetek róla, így érzek, ez van – Hiányozni fogsz, nagyon. – nem akartam sírni mégis kibuggyant egykét könnycsepp.

- Hé, te most sírsz? – emelte fel a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Nem, nem. – töröltem le gyorsan az árulkodó jeleket – Csak valami bele ment a szemembe.

- Persze. – puszilta meg a könnyek nyomát – De tényleg nem kell félned. Megígérem neked, hogy amint lesz, egy kis szabadidőm, azonnal itt leszek veled.

- De az akkor sem lesz ugyanaz. – míg én itt leszek, ő valahol a világ másik végén, és a sok csinos kis csajról nem is beszéltem, akik folyton a nyakában fognak lihegni.

- Tudom, de megoldjuk. – én nem vagyok ebben annyira biztos, de nem akarom letörni a lelkesedését. – Csak bízz bennem és akkor minden rendben lesz.

- Én csak benned bízom. – ha ő azt mondja, hogy tartja a szavát, akkor én hiszek neki.

Fernando szemszöge (itt már este van)

Bella rengeteget segített ebben az egy hónapban. Nem csak a testemet hozta rendbe, hanem az egész életemet, mintha az újjáélesztéssel kicseréltek volna. Teljesen megváltoztam, aminek a szüleim örültek a legjobban.

- Kopp. Kopp. Elrabolhatom a beteget. – Bella ilyen kései látogatása meglepet, ilyenkor már otthon szokott lenni.

- Szia Bella. – köszöntek egyszerre a többiek. A családtagjaim és a közelebbi ismerőseim is ismerik Bellát és nagyon jól kijönnek egymással, aminek én örülök a legjobban. Jó tudni, hogy a családom elfogadja a páromat.

- És hova akarsz vinni? – kérdeztem incselkedve.

- Az meglepetés. Na gyere. –kezdett el kihúzni az ágyból.

- Akkor legalább had öltözzek át. – az alvós cuccomban nem szívesen mennék sehova.

- Jó leszel így is, csak gyere. – a női akaratnak behódolva ott hagytam a többieket, és csak követtem Bellát.

- Megmondanád, hogy hova megyünk? – nyűgösködtem.

- Le. – ennél kicsit bővebb választ vártam, de elfogadtam, hogy erőszakkal semmire se megyek.

- Mikor érünk oda? – direkt bosszantom.

- Mindjárt. – vágja rá nyugodtan.

- Ott vagyunk már?

- Most olyan vagy, mint a Shrekben a szamár. – viccesen jegyezte meg, de én egyáltalán nem nevettem rajta, inkább csak csöndben maradtam.

- Itt is vagyunk. – mire én csak nagyokat pislogtam.

- Hol vagyunk? – a korháznak ezen részén még nem jártam.

- Ez a korház uszodája, de gyere menjünk beljebb. Ne ácsorogjunk itt kint. – nem igazán tudtam, mit akar itt csinálni, de mint mindig most is mentem utána.

- Huha. – sikerült teljesen ledöbbentenie. - Ezt most miért kapom? – előttem egy csodálatosan megterített asztal állt, apró kis gyertyákkal és virágokkal díszítve.

- Mert megérdemled, és mert tartoztam neked egy vacsival. – nem hiába imádom ezt a nőt, mindig meg tud lepni valamivel. – De előre szolok hogy nem vagyok egy nagy szakácsnő.

- Nem érdekel, az a lényeg, hogy te csináltad. – oda hajoltam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam.