11.fejezet

11. fejezet

Fernando szemszöge

Krisz már negyedórája elment és azóta se tudunk róla semmit. Hihetetlen, hogy azok ketten talán pont most jönnek össze.

- Szerintettek mi tart eddig? – csak nem bírtam csöndben maradni.

- Nem tudjuk, sötét van és nem látszanak. – jellemző mindannyian ott lógnak az ablakban hátha láthatnak valamit.

- Azért annyira nem érdekesek. Tuti, hogy már rég befűzte, és most valami hotel felé tartanak. – pufogtam magamban.

- Na persze. Te csak erre tudsz gondolni, na meg arra, hogy Krisz most nyúlja le előled. Mond csak Nando ha ennyire idegesít téged ez a felállás, akkor mért nem teszel ellene? – Ben kérdésére mintha megállt volna az idő, szinte mérni lehetet a szobában lévő feszültséget.

- Tényleg Nando ez engem is érdekelne? – Krisz ott állt az ajtófélfának dőlve, és főlényesen nézett végig rajtam.

- Ez nem tartott sokáig. – néztünk farkas szemet legjobb barátommal, vagy inkább újdonsült riválisommal. – Csak nem, kikosaraztak? – nem tartottam valószínűnek, de jól esett az orra alá dörgölni, ha mégis.

- Csak de. – sóhajtott fel letörten. – A kérdés viszont még mindig áll. Miért nem teszel semmit ha ennyire tetszik neked a kis doktor nő? – erre mit lehet válaszolni. Talán azt hogy félek. Megrettentem a feladattól. Eddig a csajok maguktól jöttek hozzám, szinte a kisujjamat se kellett mozdítanom és már az ölemben is érezhettem a győzelmet. Ezzel szemben itt van nekem a Doktor nő, na jó talán most már ennyi idő után nevezhetem Bellának, aki teljesen elvette az eszemet. Vele nem olyan könnyűek a dolgok, mint az eddigi kis csitrikkel, ő tényleg egy igazi nő, akiért már küzdeni kell. Ő nem fog a hírnevemnek köszönhetően csak úgy a karjaimba borulni, nem, ő nem fogja olyan könnyen megadni magát.

- Nem tudom. – vallottam be vállrándítás közben – Talán valamennyire tartok tőle. – a többiek teljesen megdöbbentek – Mindketten nagyon temperamentumos jellemek vagyunk, így előbb vagy utóbb valamelyikünk úgyis megbántja a másikat, én meg nem akarok olyan kapcsolatban élni, ahol folyamatosan harcolnom kellene a másikkal. – persze ez a fedő sztori volt, de a többiek ezt is simán bevették.

- Milyen nagy szavak ezek tőled… csak kár hogy nem veszem be. – ennyit arról, hogy mindenki elhitte. Krisz mint mindig most is túljárt az eszemen. – Miért nem ismered be egyszerűen hogy félsz tőle? Független, komoly, és okos nővel eddig még nem volt dolgod, és most félsz mert kisebbségségi érzeted van. Ugye igazam van? Félsz attól, hogy a szerelmedet többre tartják majd, mint téged, és az eddig elért sikereidet. Ellenben én úgy tartom, hogy minden sikeres férfi mögött ott van egy sikeres nő, és valljuk be Bellánál keresve se találhattál volna jobbat. Kedves, szeretetre méltó, és imádja a foglakozását, amellett nagyon mulatató a maga módján, és igen néha zsarnoki a viselkedése, de szerintem ezt is csak azért teszi, hogy neked jobb legyen. Úgyhogy ha még ezek után se vagy képes felnőtt, érett férfi módjára viselkedni, akkor én nem tudom mit csinálok veled. Nőj fel végre, 25 éves vagy, nem maradhatsz örökre tinédzser, aki két kanállal habzsolja az életet. – Krisz szavai elég mély nyomott hagytak bennem, mivel többségébe csak az igazat olvasta a fejemre. Elég gyerekesen viselkedtem, holott már rég túlléptem a dac korszakot. A nőkkel szembeni magatartásomon is változtatnom kell, ha komoly kapcsolatot akarok, nem folytathatom ezt az egyoldali érzelmek nélküli életet.

Bella szemszöge

Meghaltam kétszer mire haza értem, olyan fáradt voltam. A házam látványa mégis valamelyest gyengítette fáradtságomat. Kívülről terrakotta kövek borították a falat, ami így egyszerre ötvözte az olasz városok hangulatát és a mai kis vadászkuckók otthonos bohókás stílusát. Belülről sem festett másképp a ház felépítése. Mindent kő, márvány, és fa borított a természet színeiben. A kiegészítőknél és a bútoroknál is igyekeztem megteremteni azt a hangulatot, ami egy kellemes otthon megteremtéséhez kell, mivel jószerével csak piheni és aludni járok haza, a nap nagy részét a korházban töltöm.

Másrészt így is van egy állandó lakótársam, akit már csöpp kiskora óta ismerek. Hádészt a dán dogomat, még ideérkezésem másnapján ismertem meg, amikor is dolgozni mentem a hotelba. Egy kuka mellet találtam rá, az igazi gazdijai csak egy papírdobozba helyezték el. Szegény szinte vacogott a kezeim között annyira picurka volt, most viszont már olyan nagyra meg nőt hogy ő melegít engem. Nem vicc, a kiskutyusomból az évek alatt óriás nőtt, innen kapta a nevét is, mert mint utólag megtudtam ez a fajta kutyatípus hatalmasra nő és házőrzésre a legalkalmasabb. Én mégis inkább házi kedvencnek tartom, a birtokon is nyugodtan szaladgálhat, és a házon belül sincs vele semmi gond. Nagyon okos kutyus, szinte mindent elsőre megértet. Egyedüli hátránya határtalan étvágya, ami a saját pénztárcám vesztét is okozza hónapról hónapra. Ugyanis drága szentem, képes egy nap akár 4-5 kiló kutya tápot is befalni. A kutya bolt szerintem az én fizetésemből tartja fenn magát. Amit viszont egyáltalán nem bánok, hogy ő itt van nekem. Így legalább nem érzem magam annyira egyedül.

- Szia szőrmók. Hiányoztam neked? – amint meghallotta az ajtó kattanását egyből a nyakamba ugrott és össze-visszanyalogatott. - Fúj tudod, hogy ezt nem szeretem. – mostam le magamról kedvességének nyomát. – Na néz már így. Nem gondoltam komolyan. – iszonyat érzékeny a lelkivilága, de ha a házőrzésről vagy a védelmemről van szó, átváltozik vérebbé és nem ismer kegyelmet. – Gyere Hádész biztos éhes lehetsz. – a kirakott kutyatáp természetesen elfogyott a vízzel együtt, ezért egy újabb adag kutyatápot és friss vizet tettem ki neki. – Remélem nem haltál éhen, de tudod nem tudtam elszakadni a munkahelyemről. – nagy bambi szemeit rám függesztette majd neki állt az evésnek - Jó étvágyat. – ezek után én is megvacsoráztam, elvégeztem a fürdőszobai teendőimet, és bezutyantam az oly régóta áhított ágyamba.