13.fejezet

13. fejezet

Fernando szemszöge

- Szerintem a neve se igazi, mert nem sok finnt láttam eddig magyar névvel rohangászni. – ez kezd egyre izgalmasabb lenni. Itt van a nő aki tetszik, és szinte semmit se tudok róla, még az igazi nevét se.

- Soha nem mesélt a családjáról? – nem akartam tolakodónak tűnni, de valahogy muszáj volt belőle kiszednem az infókat. Bellától még se kérdezhettem meg, főleg most nem, amikor azt hiszi, hogy ki nem állhatom.

- Nem sokat, amikor erről kérdeztük, mindig valami másról kezdett el beszélni. De szerintem valamin nagyon összekaphatott a szüleivel, ha csak így ott hagyta őket. – vajon mi történhetett? Azt nem hiszem, hogy Bella tett volna valamit, mert az eddig látottak alapján még egy légynek se képes ártani, akkor csak a szülők maradtak. Mi van ha verték, vagy csak úgy bántalmazták? Sose lehet tudni mire képesek egyes szülök. De ha ez igaz, akkor én addig nem fogok nyugodni, ameddig meg nem találom őket, és jól móresre nem tanítom őket. – Egyetlen egy ünnepre sem ment haza, még Karácsonykor se, pedig ez úgy tudom legendás a finneknél. – András kicsit hümmög, majd folytatja az ismerjük barátnőnk privát életét előadást - Érdekes viszont a nyelvel nem volt semmi problémája, folyékonyan beszéli magyart, és emelet még számos más nyelvet. – a magyar nem legkönnyebb nyelv, legalábbis én úgy tudom, ennek ellenére ő kenni vágja.

- Szerintem az egyik szülője magyar származású. – vontam le a rövid konzekvenciát.

- Vagy spanyol, német, angol, és persze finn. Mert hogy ezeket a nyelveket is kívülről fújja. – így már tényleg bonyolultabb lett a helyzet. – Nem a nemzetiségén kell elindulni. – veretett vállon minden tudóan a doki.

- Mi? – az hiszem lebuktam.

- Tudom miben sántikál. Ne hogy azt higgye, hogy maga az első betege, aki elsőre beleszeret. – ezt a kiábrándítást, már oktatni kellene - A következő korházig állna a sor, ha egymás után tenném a megtört szívű férfiakat. – na és? Ezzel még nem törte le a lelkesedésemet. Ha azt hiszi, hogy a sok pancser teljesítménye elvette a kedvemet a meghódításától, hát akkor azt kell mondanom, jó nagyon nagy bakot lőtt. Engem keményebb fából faragtak, másrészt időm, mint a tenger. Van kerek egy hónapom, hogy meggyőzem Bellát, nálam jobb férfit keresve se talál.

Bella szemszöge

Hádészt sikerült rövid időn belől korházba szállítanunk, ahol azonnal kimosták a gyomrát, és kapott antibiotikumot is. Szegény eléggé nyúzott volt. Az együtt élésünk alatt még soha nem riasztott meg ennyire. Persze tudtam, hogy egyszer meg fog halni, de soha nem gondoltam volna, hogy akár ilyen hamar is bekövetkezhet. Ne de elég a siránkozásból, él és ez a lényeg. Ha majd felébred, megígérem neki, hogy több időt fogok vele foglalkozni, és hogy soha ne menjen át a szomszédba. Az a vén szomszédom remélem meghúzza magát, mert legközelebb nem leszek ennyire lojális, mint most, és véletlenül az első utam a rendőrségre fog vezetni, állatkínzás gyanúja miatt.

- Bella hát te még itt vagy? – nem tudtam itt hagyni Hadészt, hiába van túl az életveszélyen, akkor is nagyon aggódtam érte. Nekem ő olyan mint a kisfiam lenne, és egy anya se lenne képes ott hagyni egyetlen csemetéjét a kórházban, betegen.

- Nem tudtam elmenni. Nem bírom őt itt hagyni egyedül. – vallottam be félősen Péternek.

- Jaj te, nyugodtan haza mehetsz. – karolta át a vállamat - Itt jó kezekben van. Vigyázzunk rá, és azonnal szólunk, amint magához tér. – hiába a megnyugtató szavak, akkor se bírnák csak úgy haza menni, főleg nem az üres házba.

- Nem akarok haza menni. Inkább itt maradnék vele.

- Haj, mi legyen veled gazdik gyöngye? Még senkit nem láttam ennyire ragaszkodni a háziállatáért. – ez van. Ha hat évig élsz együtt valakivel, és az most mindegy hogy állat vagy ember, akkor is hiányozni fog. – Bemehetsz Hádészhoz, van ott egy fotel de elég kényelmetlen, sajnos többet nem tudok érted tenni.

- Nem baj, nekem az is bőven megfelel. – nem baj, ha másnap szét fog szakadni a derekam, nekem annyit bőven meg ér Hádész.